Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén

ezek segítségével többek között az alábbi fontos megállapítások tehetők [4]: - az üres, anyagmentes téridő euklideszi, ha a végtelenben a peremfeltételek euklideszi teret írnak elő, - ha valahol egy tartományban van anyag, az Einstein-egyenletek a téridőt mindig és mindenütt egyértelműen meghatározzák, hacsak a tömegeloszlást a térben egy ellipszoid határolja, ekkor a téridőben elkülöníthető egy egyparaméteres időtengely. A csillagászati alkalmazások számára fontos probléma a forgó tömegeloszlások gravitációs erőterének meghatározása. Lánczos kimutatta [51, hogy az Einstein-egyenletek alapján a forgó mozgásra nem tartható fenn a mozgás relativitása. A kérdést aktuálissá az tette Lánczos számára, hogy a Die Naturwissenschaften című folyóirat oldalain A. Kopff hasonló címen a problémát tárgyalva nem fogalmazott világosan. Lánczos kimutatta, nincs lehetőség egyedülálló test világvonalát egyszerűen a forgást leíró csavarvonal jellegű téridőgörbeként felvenni. A centrifugális és a Coriolis-erőket nem lehet invariáns módon szétválasztani, ezek együtt képezik a tehetetlenségi erőket, egy izolált testnél eltűnésük az energia-impulzus-tenzor divergenciamentességét vonja maga után. Más szóval: forgó test egyensúlyához a belsejében feszültségeknek kell fellépniük. Ha valaki ezek figyelembevételét az energia-impulzus-tenzorban elmulasztja, az hiba. Az általános relativitáselmélet a kozmológia számára világmodelleket képes felkínálni. A de Sitter által javasolt univerzummodell taglalásakor Lánczos megmutatta [6], hogy Laue kijelentésével ellentétben a de Sitter-modellben tömeghorizont nem lehet a kozmológiai vöröseltolódás oka, mert ilyen tömeghorizont nincsen. A vöröseltolódás ügyében részletes elemzést végez ezután. Megvizsgálja, hogy adható-e objektív kritérium annak eldöntésére, hogy egy adott vöröseltolódás a téridő metrikai szerkezetéből származik-e vagy csak egy sima mozgás Doppler-effektusaként értelmezendő. Az elemzésben döntő szerepet kap, hogy az ARE a fizikai tényeket a téridő invariáns geometriai viszonyaival fejezi ki. S így a statikus koordinátarendszerre támaszkodó érvelések nem vezethetnek helyes eredményre, nem adhatnak objektív választ. A megfigyelő órája és a fény-