Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Abonyi István: Lánczos Kornél eredményei a relativitáselmélet területén

szinte törvényszerűen talált fontos problémákra a relativitáselmélettel kapcsolatban. Azzal a relativitáselmélettel, mely szinte vele együtt fejlődött. Mondhatnánk azt is: Lánczos Kornél ehhez - jókor érkezett. 1919-ben készítette el Tangl Károly professzor tanársegédeként a budapesti Műegyetemen doktori értekezését, amely Németh József 'híres műszaki és tudományos könyvkereskedésének közvetítésével 50 példányban jelent meg németül [1]. A magyar történelem alakulása miatt ezt az értekezést csak 1922ben védte meg, a szegedi professzornál, Ortvay Rudolfnál. Az értekezés eredményeit 1929-ben ismerteti a Dirac-egyenlettel kapcsolatos cikkében [2]. A kezdet: Lánczos és a speciális relativitáselmélet. A doktori értekezésének a címe: „A Maxwell-féle éteregyenletek függvénytani vonatkozásai" [1]. Érdemes fő állítását bemutatni. Lánczos Einstein speciális relativitáselméletének alapján abból indul ki, hogy a térítő négydimenziós, az elektrodinamikai térjellemzők e négydimenziós térben bevezetett koordináták függvényei. Észreveszi, hogy e négy változó egy négy összetevőjű hiperkomplex számmal is reprezentálható, a Heaviside-féle kvaternióval. A kvaternió olyan négy összetevőjű mennyiség, mely a közönséges, két összetevőjű K komplex szám koncepciójának általánosítása a négy dimenzió esetére. Legyen a négy egymásra ortogonális egységvektor e

x

, e e

z

, e

(

; akkor az R kvaternió lehet például R - xe + ye + ze + te,, vagy R = x.e. (i = 1, 2, 3, 4) és a kétszer előforduló indexre 1-től 4-ig összegzünk. i?-nek x, y, z, t komponensei akár hagyományos komplex számok is lehetnek. A közönséges Z = X+ iY komplex változó