Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Marx György: Lánczos Kornél (1893-1974)

határfeltételek kirovásával választunk közülük. Mi volna, ha periodikus megoldást vizsgálnánk, mégpedig olyant, amely periodikus mind a négy koordinátában? Ez a tér-idő-kontínuum kristálystruktúrájára vezetne. Hogyan lehetne ezt összeegyeztetni az idő és a tér látszólag izotróp viselkedésével? Talán úgy, hogy e kristály rácsállandója rendkívül kicsiny..." Lánczos Kornél 1973-ban tartott, itt is közölt Eötvös-társulati székfoglaló előadásából idéztünk, amelyben a 80 éves tudós négy évtizedes töprengéseiről vallott, és a jövő számára próbálta kijelölni az utat. E sorok írója Novobátzky Károly egyetemi előadásain ismerkedett meg a Lánczos-féle variációs elvvel - és annak súlyos matematikai problémáival. Ma sem látjuk a megálmodott út végét, de akik szuperszimmetriákkal, szupergravitációval, szuperszálakkal foglalkoznak, amelyekben egyes térdimenziók szűk hengerekként tekerednek fel, ugyanezen az úton járnak. - „Ezt is meg kell próbálnunk!" A szegedi Fizikus Vándorgyűlésről Lánczos Kornél visszarepült Írországba, ahol 1953-ban - miként Schrödinger - elmélyülést engedő türelmet talált a fárasztó, majd riasztó amerikai évek után. (A McCarthy-féle „Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló" boszorkányüldözésnek főnöke már áldozatul esett, a liberális gondolkozású Lánczos sem érezte jól magát az óceánon túl.) Dublinből, az ottani Institute for Advanced Studiesból keserédesen írta Kovács Istvánnak: - „Sikerült megmutatnom, hogy egy teljesen racionális geometria keretein belül a gravitáció, elektromosság és a quantum-jelenségek megtalálhatják a helyüket. A baj csak az, hogy kollégáim ezen gondolatok irányában semmiféle érdeklődést nem mutatnak, minthogy jelenleg a spekulatív irány nagyon a háttérbe szorult. A fizikusokat teljesen kielégíti, ha a megfigyelések káoszában pragmatikus modellek segítségével sikerül némi rendet csinálni... ". Szavai, levelei jelezték: családjának megsemmisülése nem törölhető ki emlékezetéből, mégis újra otthon érzi magát Magyarországon. Ismét hazakészült, talán hosszabb tartózkodásra, legalább egy alkotó szabbatikus évre. 1974 nyarán a Dohány utcai templomban (annak közössége előtt) szólt Teremtőjéhez. Ő pedig megadta Lánczosnak a hazatérést. Hirtelen érte Budapesten a halál. A farkasréti zsidó temetőben, annak szertartásai szerint nyerte el végső nyugalmát 1974. július 5-én.