Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Marx György: Lánczos Kornél (1893-1974)

Lánczos úrral megbeszéltem a relativitáselmélet néhány problémáját, az a benyomásom támadt, hogy a következő évben gyümölcsöző lenne vele együttműködnöm. Kérem Önt, járuljon hozzá, hogy Lánczos Úr Frankfurtban egy év szabadságot kapjon, hogy velem itt Berlinben dolgozhasson. "- Lánczosnak pedig ezt írta október 4-én: - „Az a kérdés, hogy az első közelítésben adódó térszingularitásokhoz miként rendelhető tehetetlen, illetve elektromágneses tömeg." - (Einstein-archívum 15234.) - így lett Lánczos Kornél 1929-ben Albert Einstein közvetlen munkatársa. A matematikában mérsékelten képzett Einstein azzal bízta meg a jó matematikai adottságú Lánczost, vizsgálja meg, hogy a nemlineáris gravitációs téregyenletek meghatározzák-e a gravitációs mező szingularitásaiként megjelenő testek (tömegpontok) mozgását. A Maxwell-egyenletek lineárisak, érvényes a szuperpozíció elve. Két nyugvó ponttöltés Coulomb-mezőjének összege is kielégíti a Maxwell-egyenleteket. Hogy a két töltés a valóságban taszítja, gyorsítja egymást, azt a Maxwell-féle elektrodinamikában külön mozgásegyenlettel (erőtörvény megadásával) kell kifejezni. Einstein, Lánczos, Infeld, Papapetru lépésrőllépésre tárták fel, hogy az általános relativitáselméletben megszűnik ez a kettősség. A nemlineáris Einstein-féle téregyenletek megszabják a bennük térgörbület, térszingularitás gyanánt megjelenő testek (tömegvonzás által befolyásolt) mozgását. Einstein és Lánczos kapcsolatának jellemzésére legyen szabad idéznünk Albert Einstein későbbi leveléből (facsimile): - „ Tisztelt Lánczos Úr! Kis írását nagy érdeklődéssel olvastam. Ön talán az egyetlen általam ismert ember, akinek ugyanolyan a fizikához való hozzáállása, mint az enyém: hit abban, hogy a valóságot annak logikai egyszerűsége és egysége által lehet megragadni. "- (Einstein-archívum 15294.) Akit érdekel Lánczos hitvallása, olvassa el A tudomány mint a művészet egyik formája című írását: - „Két szót nyújtok át önöknek, gondolkozzanak el rajta: a belső kell. Az emberi gondolkozás akár az igazság, akár a szépség világában a végső megismerés felé haladó úton a dolgokat belülről igyekszik megismerni. Nem azt akarja megérteni, amilyenek, hanem amilyeneknek lenni ök kell. Elérjük-e ezt a célt, vagy sem, ez lényegtelen. Számomra elegendő az, hogy meg kell próbálnunk. "— Einstein