Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Ronyecz József: Lánczos Kornél útja Székesfehérvártól Székesfehérvárig

Kornél édesapja dr. Lőwy Károly, Várpalotán született, egy szegényes iparos család gyerekeként. Jogi tanulmányait Bécsben, ösztöndíjból fedezte, nagyon szűkös keretek közt. Ezután évek folyamán megalapozta a család gazdasági helyzetét, földbirtokot vett Tekerespusztán és jólmenő ügyvédi irodát nyitott Székesfehérváron. 1915-ben a városi ügyvédi kamara elnökévé választották. Ezt a tisztséget huszonhárom éven keresztül töltötte be. Ugyanakkor a Zsidó Hitközség elnöke volt. Édesanyja Adél, társadalmi tevékenységekkel volt elfoglalva, és mint kitűnő zongorista, gyakran koncerteket adott jótékony célokra. Lánczos Kornél felesége, Márta a Lőwy család házában élt, ott ápolták. Vele volt fia, Elmar is. Felesége 1938-ban halt meg tuberkolózisban. 1939-ben Kornél megkapta amerikai állampolgárságát. Ekkor eljött a fiáért, Amerikába vitte - a biztos auschwitzi haláltól mentve meg. Lánczos Kornél és négy testvére 1906-ban magyarosították nevüket, míg a szülők továbbra is a Löwy nevet tartották meg. Egyik testvér, Lánczos György vegyészmérnök, huszonnégy éves korában öngyilkos lett. Húga, Lánczos Anna, a Pécsi Egyetem Gyógyszertani Intézetében kutató munkát folytatott, másik húga, Gizi egy budapesti jogászhoz ment férjhez. Dr. Lánczos Andor (édesapám) a jogi pályát választotta, édesapjával együtt dolgozott, majd 1939-ben annak halála után tovább vezette az irodát deportálásáig. 1944 júniusában Kornél édesanyjával, Anna húga és Andor öccse családjával együtt mindannyiunkat Auschwitzba deportáltak. Rajtam kívül, valamennyien ott lelték halálukat. Fia, Elmar 46 éves korában hosszú betegség után meghalt. Felesége - Alice - és fiai - Andrew és Eli - Seattle-ben élnek az Egyesült Államokban. A harmincas években Lánczos Kornél évente hazalátogatott a családhoz. Én csak gyerekszemmel ismertem nagybátyámat, hiszen csak kilenc éves voltam, amikor 1939-ben fiával távozott Amerikába. 1966-ban Párizsban találkoztunk, három napot töltöttünk együtt. Akkor éreztem valójában azt az emberi melegséget, amit sugárzott. Minden vonzotta, ami szép, emberi és érdekes. Rendkívüli EMBER volt a szó legmélyebb értelmében. "