Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája

hang egyértelműen megmondja neki, hogy mit kell tegyen. Nem Szókratész dönt, hanem a démon. Goethe, a nagyszerű költő és filozófus, egy esetben a következő szavakat használja: „Es denkt in mir"- „Azgondolkodik bennem", ahelyett, hogy „Én gondolkodom". Az „Az"-t állítja szembe az „Én"nel. Nem Goethe az, aki gondolkodik, hanem egy „Az", ami rajta keresztül beszél. A görög szobrászt nem az egyedi modell szépsége érdekli, bármi tökéletesnek is látszhat e szépség. Isteneket és istennőket ábrázol, akiknek emberi alakjuk van és mégis magasan az egyedi ember felett állnak. Mi emeli őket erre a piedesztálra? Ismét ama „Az", Platon eszménye, a mintakép, amelynek az egyedi ember csak esetleges és tökéletlen megnyilvánulása. Ismét a kell az akarom helyett, szükségesség a szabadság helyett. Beethoven egy padon ül a Brunswick család parkjában, holdfény világít, körös-körül tökéletes a csend és csupa varázs a táj. Hirtelen egy dallamot hall, fantasztikusan mélyet, és megszületik a Holdfény szonáta első tétele, a soha túl nem szárnyalható szépség mintaképe. Mindegyik hangjegy olyan, amilyenek lennie kell - soha meg nem másítható. Beethoven a „Sonata quasi una Fantasia" címet adta neki és az első tételéhez a következő megragadó szavakat fűzte: „Si deve suonare tutto questopezzo delicatissimamente e senza sordini". Newton holdfényes kertjében üldögélt, mély csendben, és ekkor valami kevésbé poétikus dolog történt: egy alma esett a földre. De Newton csodálkozni kezdett: kell létezzen egy olyan erő, amely az alma lehullását okozta. És hasonlóképpen kell legyen egy olyan erő is, amely a Holdat pályáján tartja. Egy szálló gondolat: „Lehet, hogy a két erő egy és ugyanaz?" Fokozatosan világossá vált számára, hogy ez tényleg így kell legyen, nem egy véletlen eset, hanem a szükségszerűség folytán. Einstein a vonatkoztatási rendszerek természetén töpreng. Elképzelhető-e, hogy egy vonatkoztatási rendszer jobb bármelyik másiknál? Meg kell tudni fogalmazni a természeti törvényeket úgy, hogy bármely vonatkoztatási rendszerben igazak legyenek. „Lehetséges kell legyen" - ez volt a jelszava, bár nem tudta még, hogy miképpen hajtsa végre ezt a programot. De ez a kell volt a vezérlő csillaga azon a tekervényes úton, amelynek végén - tíz év feszült elmélkedése után - rátalált a végső válaszra.