Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája

Arra gondolt, hogy ha ez az egyedi kísérlet valamilyen véletlen zavar hatására mást eredményezett volna is, az elmélet alapgondolata olyan nagyszerű vonásokkal rendelkezik, hogy mégsem kételkedett volna helyességében. Az elmélet bizonyítékát nem ez vagy az a kísérlet jelenti, hanem belső szükségszerűsége, az a páratlanul szép matematikai elmélet, amely logikai ereje folytán szükségszerűnek tűnt az egyetemes világrend megalapozásához. Ezek a fogalmak, mint egyetemes világrend, páratlan matematikai szépség, harmónia, belső szükségszerűség, olyan kifejezések, amelyek a tudomány világában korábban sosem jelentek meg. Einstein után aligha lesz az lehetséges, hogy a tudományt ismét egy különálló megfigyelő gépezet prózai szerepébe szorítsák azzal a további feladattal, hogy a kísérleti eredményekre vakul illeszkedő matematikai kifejezéseket találjon. A fizikai világ esztétikai és filozófiai jellegét többé nem lehet kétségbe vonni, és a legkiválóbb alkotó tudósok a legkiválóbb alkotó művészek társaivá válnak. Ez nem jelenti azt, hogy nem marad helye a prózai szintű tudománynak, a specialistának, aki kemény munkával izzadja ki a megoldást és akiből hiányzik minden művészi törekvés. Ami megvalósult, az az, hogy a tudományt erről a magasabb szintről többé nem lehet visszautasítani abba a rideg és prózai szerepbe, amelyre az úgynevezett „pozitivista filozófia" akarta kárhoztatni. Érdemes közelebbről megvizsgálni egy-két határozottan művészi élményt nyújtó tudományos eredményt. Első példámat a matematika területéről veszem. Korábban már említettem a kiváló matematikus Gausst, aki technikai közleményeiben gondosan kerülte személyes véleményének nyilvánítását, azonban levelezésében igen nyílt volt, s némely megjegyzése nagy figyelmet érdemel. Scbumacherbarátjához írt egyik levelében híressé vált kijelentést találunk a végtelen matematikai szerepéről. Azt mondja: „ Tiltakozom az ellen, hogy a végtelen nagyságot, mint teljességet használják, ez a matematikában sosem engedhető meg. A végtelen csak egy szólás, igazi értelme a határnak van, amelyet bizonyos arányok tetszőlegesen megközelítenek, miközben mások korlátozás nélkül növekedhetnek". Gauss óvatos viselkedése tökéletesen indokolt volt abban az időben, amikor a matematikában még nem értették a végtelen