Lánczos Kornél 1893-1993 - Megyei Levéltár közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)

Lánczos Kornél: A tudomány, mint a művészet egyik formája

igen értékes tárgy volt. Newton arra ébredt álmaiból, hogy a tojást tartja a kezében és az órája a vízben fő. Egyébként egy hasonló történetet mesélnek a kiváló matematikus és fizikus d'Alembertxől is, aki Párizsban, miközben a Francia Akadémia egy ülésére tartott, átkelt a Szajna egyik hídján. Útközben fölszedett egy furcsa szerkezetű követ, ami aztán teljesen lekötötte figyelmét. Hirtelen eszébe jutott az Akadémia ülése, és óráját előhúzva, rémülten vette észre, hogy már elég késő van. Be akarta dobni a kavicsot a Szajnába, de valójában az óráját dobta a vízbe, a kavicsot pedig zsebre tette. Ilyen történeteket azonban éppúgy mesélnek az alkotó művészekről is. Beethoven betért egy bécsi vendéglőbe és türelmesen várt a pincérre, aki ügyet sem vetett a viseltes ruhájú vendégre. Beethoven hiába várt és láthatólag teljesen zenei gondolataiba merült. Egy idő után a számlát kérte, mert azt hitte, hogy már megebédelt, pedig még semmihez sem nyúlt. A múlt század második felében élt egy jómódú amerikai, aki nagyon szerette Brahms muzsikáját. Mivel utazgatott, úgy döntött, hogy egy évet Bécsben, a nagy zeneszerző városában tölt. Korán kelt, és szívesen sétált a bécsi erdőben. Egyik reggel meglepetten fedezte föl, hogy Brahms a fák között egy kis tisztáson sétál. Már messziről üdvözölte: Jó reggelt Mester!. Brahms nem válaszolt. Ahogy közelebb ért, észrevette, hogy Brahms, ceruzával zenei ötleteket firkálva jegyzetfüzetébe, teljesen elfeledkezett környezetéről. Arcán izzadság csorgott, mereven maga elé nézett - nyilvánvalóan révületben volt. A való világ megszűnt számára, a hangok láthatatlan forrásokból szóltak hozzá. Nem áll-e ugyanez egy nagy tudósra is, az ihlet pillanatában? És végül, igaz-e az, hogy a tudománytól távol állnak az értékítéletek, míg a művészet elválaszthatatlan az olyan értéket jelző fogalmaktól, mint csodálatos, visszataszító, jó és rossz, harmonikus és diszharmonikus, stb. Ha a felszínen maradunk, ez igaz. Úgy tűnik, a tudomány teljesen hidegen és közömbösen vizsgálja a tényeket, míg a művész érzelmileg kötődik. A felszín alatt itt is egy mélyebb igazság rejtőzik. A fenti állítás igaz lehetett századunk elejéig, de azóta bizonyosan megdőlt, főként egy nagy egyéniség - Albert Einstein felfedezéseinek tükrében. Századunk elejéig a tudomány vezető filozófiai irányzata az úgynevezett „pozitivista" filozófia volt, amelynek