Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

V. Végakkordok

nás nem volt, énekelt, kiabált, fütyült. Reggel a réten lévőket kiválogatták, a zöm az SS-táborba került. Kísérőmmel, a gazdászati főhadnaggyal, kb. 10

h-kor amerikai gépkocsira ültettek és elvittek. Reméltem, hogy most már ügyünk megoldódik. Vittek bennünket, ugyanazon az úton vissza, Vielshofenen keresztül és a mi magyar táborunk mellett, másik büntetőtáborba Natterbergbe. Itt csak a bejáratnál tartózkodtunk, beszélni nem volt szabad. A foglyok között nőket is láttunk. A bejáratnál tükör lógott, láttam, hogy mennyire leromlottam egy nap alatt. Itt azonban látszólag nem vettek át minket. Újra gépkocsira kellett ülni és a pleitingi katonai rendőrőrsre vittek. Az amerikai kísérőm ezeken az utakon intelligens, németül is tudó tiszt volt. Útközben, miután megtudta, hogy nem német, hanem magyar vagyok, sokat beszélgettünk és politizáltunk. Az amerikai büszke volt arra, hogy legyőzték a nácizmust. Átvettem a szót és a következőket kérdeztem és mondtam. Mi lesz most? Mi lesz Németország helyén? Ki tudja majd visszatartani az oroszt? Talán az angol? Mi lesz Európával, a kis nemzetekkel, a szabadsággal? Az orosz zsebreteszi egész Európát, rövid idő alatt az Atlanti-óceánnál lesz. Csak egy tucat kis nemzet sorsa bizonytalan Németország teljes tönkretételével. Németországot le kellett volna verni, de nem tönkretenni és megsemmisíteni. Most persze úgy érez Amerika, mintha minden német valamely koncentrációs táborban vérengzett volna. Németországból nem látták ami kell és jó, hanem csak a gyűlölt nácizmust. Előidézték a szellemet, de nem tudnak tőle szabadulni. Harcolnánk mi egykor talán még egy oldalon, de akkor már késő lesz. Lesz még egy harmadik világháború. Az amerikaim vállat vont. Magyarország kényszerhelyzetben volt. Nem választhatott német vagy angolszász, hanem csak a német és az orosz között. Azt hiszi, hogy mi a német nyomásnak örültünk. Akár az egyik, vagy a másik oldalára állunk, hadszíntérré válunk. Ne csodálkozzék, hogy a háborút megelőzően és annak kezdetén tengelybarátok voltunk. Onnét kaptunk minden területgyarapodást. Nekünk az angolszászokkal soha semmi bajunk sem volt, sőt, szimpátiának örvendtek. Pleitingben nem voltunk sokáig. Fogságba esésem óta először, de kiváló étkezést kaptunk. Sült csirkét, fügét, cigarettát. írtunk haza a magyar táborba is, német gyermek vitte el a cédulánkat. Inkább csak érzésből azt írtuk, hogy Pockingbe visznek újra. Nem írtuk azonban, hogy az SS vagy a magyar táborba. Ebéd után gépkocsiba kellett szállnunk és újra az osterhofeni katonai rendőrőrshöz vittek. Látszólag az amerikaiak nem tudtak velünk mit elkezdem. Itt hatan kerültünk egy szobába. Két SS katona, még most is büszkék voltak mi voltukra. Elmondták, hogy négy amerikai állig felfegyverkezve kísérte őket. A folyosón vacsoráztattak. Sorban álltunk, az amerikai sorban szendvicseket adott a foglyoknak. A szoba padlóján aludtunk. Hiába kértünk kihallgatást. Másnap kiváló fehér kenyeret, vajat és barackdzsemet kaptunk. Utána a gazdászati főhadnagy kísérőmmel és egy idegennel újra gépkocsiba kellett ülnöm.