Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
Bevezető (Szabó Péter)
Bevezető A magyar katonai teljesítményeket már négy évszázad óta csak néhány kiemelkedő fegyverténnyel, esetleg győztes csatával, de nem győztes háborúkkal mérhetjük. A Rákóczi-szabadságharc kisebb sikeres csatározásait, az 1848/1849-es szabadságharc győzedelmes tavaszi és a Tanácsköztársaság északi hadjáratát a magyar nemzet katonai rátermettségének bizonyítékaiként emlegetjük, értékeljük; az első világháborús magyar harccselekményeknek is terjedelmes irodalma született a két világháború közti időszakban, a huszadik század második világégésének magyar haditettei azonban többnyire a harcok egykori cselekvő részeseinek emlékezetében, esetenként memoárjaiban rögzültek. Az 1945 utáni hazai történetírásunk Magyarország második világháborús katonai részvételét illetően sokáig annak a „rossz ügy" vállalásából következő, politikai szempontból végzetesen negatív szerepével foglalkozott. A meddő és sikertelen katonapolitikai döntések elemzésére helyezte a súlyt. A magyar királyi honvédség csaknem fél évszázada vívott harci cselekményeiről, azok eredményei, sikerei tekintetében vajmi kevés valós és árnyalt tájékoztatást kapott a közelmúltunk haditörténete iránt érdeklődő. Az elmúlt két évtized során azonban jelentős eredményeket ért el a magyarországi történetírás a honvédség második világháborús szerepének bemutatása, értékelése terén is. Monográfiák, kisebb-nagyobb tanulmányok születtek e témakörben, jóllehet az egyes magasabb egységek - hadseregek, hadosztályok - krónikái még nem láttak napvilágot. Hollósy-Kuthy László magyar királyi altábornagynak most közzétett emlékirata arra is például szolgálhat, hogy a magyar katona egy nemzet katonájánál sem volt alávalóbb a második világháborúban. Mai szemmel nézve tudjuk, hogy a magyar honvédek helytelen politikai döntések következményeinek szenvedő alanyai voltak. Kötelességtudatból harcoltak, jóllehet a cél nem volt mindig világos számukra. Vagy talán bűnösek lennének ők, akik engedelmesek, kötelességtudóak, bátrak és bajtársiasak voltak és a reájuk kényszerített helyzetek sorozatában katonákhoz méltóan viselkedtek? Semmi esetre sem! Mégis, csak most jött el az az idő, amikor ezek a Dont, Kárpátokat megjárt katonáink a saját hazájukban megkaphatták az őket megillető tiszteletet. Ezen emlékirat szerzőjének hosszú és változatos katonai pályafutása ismertetése során képet kaphatunk a huszadik századi magyar katonatiszt sorsról, s a magyar hadtörténelem néhány fontosabb epizódjáról. Ki is volt tehát Hollósy-Kuthy László, aki által vezetett alakulatok méltán szereztek bizonyos hírnevet, „dicsőséget" a magyar királyi honvédségen belül?