Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

IV. Az utolsó katonai szereplésem

előnyére az országnak és a hadseregnek, azt nehéz volt akkor előre látni. Változtatott volna-e ilyesvalami a történelem folyásán? Nem maradt más hátra, mint várakozó álláspontra helyezkedni. A legtöbben hasonlóan éreztek és ez volt az álláspontjuk. Hiányzott a nagy fordulathoz szükséges, határozott felsőbb parancs. Az olvasó joggal kérdezi, mi volt a várakozó álláspontúak elképzelése? Reméltük, hogy a németek a teljes vég előtt talán valakivel békét kötnek. Nem hitte senki akkor azt, hogy a németek végül teljesen összeomlanak. Megállapítom azonban még egyszer, hogy a magyar államvezetés - ha már szükségesnek vélte - 1944. október 15-ét rosszul rendezte meg. Nálunk volt szózat, előkészítés nélkül; míg Romániában volt előkészítés és végrehajtás, szózat nélkül. Tehát maradt minden a régiben. Most utólag felteszem az alábbi kérdéseket, melyekre a válaszadást az olvasóra bízom, a bekövetkezett történelmi események ismeretében. Változtatott volna-e Magyarország helyzetén és jövőjén egy sikerült átállás? Megtarthattuk volna-e az országhoz visszacsatolt magyarlakta területeket? Az ország kül- és belpolitikáját szabadon választhatta-e volna meg? Megkímélődött volna-e az ország a további háborús pusztításoktól és rombolásoktól? De ha már a magyar államvezetés, 1944 őszén a háborúból való kiugrást tényleg komolyan szükségesnek és célszerűnek, az ország részére előnyösnek vélte és hitte, azt az alábbiak szerint lehetett volna legegyszerűbben, a magyar szempontból is elfogadható módon megkísérelni. Az arcvonalban lévő magyar csapatok egyszerre, megadott időpontban, leválva az orosztól, teljes fegyverzettel, megfelelő menetszabályozás mellett, először nagyobb egységben, majd mindinkább szétszóródva, megkezdik gyors hátramenetüket, minden harc kerülésével, a felszerelési állásukra (vagy más megadott helyekre) ott leszerelnek és feloszlanak. Tehát hazamennek. Ily megoldáshoz, mint legfontosabb, az oroszok hozzájárulása, tehát szerződés lett volna szükséges. Az orosz részére az a nagy előny állott volna elő, hogy a magyar hadsereg a további harcokban már nem vett volna részt és a német arcvonalban hadászatilag jól kihasználható, kitölthetetlen űr keletkezett volna. Ilyen műveletre a magyar hadseregnek két-három napi előkészületi időre lett volna szüksége. Fontos lett volna a helyszíni parancsadás és szabályozás, valamint a titoktartás, amiért is a magyar államvezetésnek a hadsereg körletében lett volna a helye. A németeket rövid idővel a megindulás előtt értesíteni lehetett volna. Várhatóan a visszavonuló magyar csapatok nagyobb része német támadásoknak lett volna kitéve, tehát harcra is kerülhetett volna. Egy szózat csak a hátramenet megindulásával hangozhatott volna el. Hamarosan felhívott távbeszélőn a német seregcsoport-parancsnok, Miklóst megbélyegző parancsot akart velem kiadatni. Nem voltam rá kapható és azt válaszoltam, hogy ez már a kinevezett végleges parancsnok hatáskörébe