Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
III. A tordai csata
Október hó 4-én a magyar páncéloshadosztály újra kivonásra került, úgy hogy újra egyedül maradtunk védőkörletünkben. Itt is, ott is voltak csatározások és kisebb betörések, amelyek a csapatok fáradtságával és leharcoltságával állottak elsősorban összefüggésben. A helyzetet sokszor csak a hadosztály utolsó tartalékával, egy gépkocsikra ültetett, géppisztolyos századdal (nem egészen 100 fő) lehetett megmenteni. Október hó 8-án kaptuk meg az intézkedést a visszavonulásra, mely másnap indult meg. Eznap este kaptam meg személyemre a parancsot, hogy jelentkezzem a Huszton lévő 1. hadsereg parancsnokságánál, egy hadtest átvétele céljából. Zárszó A tordai harcokról még az alábbiakat kell feljegyeznem. A csapat a védőállásaiban többé-kevésbé a szabadban élt. Legfeljebb kukoricaszárakból összeállított kunyhó állt rendelkezésére. Egy sebesült mikor kórházba került, ki is jelentette: végre egy hónap után fedél alá kerülök! A hadosztály a harcok alatt kb. 2500 fő harcost, zömével gyalogost veszített 127 . A hadosztály élelmezése ezen harcok alatt igen jó volt. A harc területén, az egész Aranyos-medencében, az állatállomány a harcok miatt teljesen szétszaladt és gazda nélkül maradt. Szőlő és bor is volt bőven. Sok kert és pince van ezen a vidéken. A hadosztály anyagi ellátása, főleg a lőszerpótlás, a harcok alatt jól működött. Sohasem szenvedtünk hiányt. Ez a hadosztály anyagi vezérkari tisztjét 128 dicsérte, pedig a lőszerfogyasztás, főleg a tüzérségnél igen nagy volt. A végén kaptunk rendszeres személyi pótlást is. A kapott emberanyagot először kiképzési táborban képeztük át. Mint volt műszaki felügyelő, állandóan azon voltam, hogy az utászokat szakszerűen alkalmazzák. Tordánál azonban az utász is puskával és kézigránáttal harcolt. A tordai harcoknál és még a Kárpátokban is, az arcvonalakat német úszó gépkocsival kerestem fel. Kiváló járműnek bizonyult, minden terepen és meredeken biztosan mozgott. Felvetődik azon kérdés, miért állotta meg a hadosztály Tordánál oly kiválóan a helyét? Erre csak azt felelhettem, hogy a harcosok zöme mint észak-erdélyiek, saját hazájukat védték. A harci készség fő éltetője és mozgatója nem a német barátság, nem az oroszellenes beállítottság volt. E harc tisztán csak Észak-Erdély védelmét célozta a románok ellen. Észak-Erdélyt a románok átállása után erősen veszélyeztetve tudtuk. Az orosz mögött a románt láttuk. A parancsnokoknak és tiszteknek volt szívük és a helyzet magaslatán állottak. A magyar gyalogság teljesítménye ebben a harcban egyedülálló volt. A budapesti 1. és a nagyváradi 25. gyalogezredek a honvédség legjobb gyalogezredeinek bizonyultak. Mindenki megtette a kötelességét. Különösen ki kell
