Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)
III. A tordai csata
Szeptember hó 20-a sé 21-e aránylag csendesen telt el. Azonban mindkét oldalon erős tüzérségi tevékenység folyt. Ezen két nap alatt a fáradt csapatok rendeződhettek. E napokban altábornagyi kinevezésemről kaptam hírt. Olymódon, hogy egy hadsereg-parancsnoksági tiszt távbeszélőn annak szólított. Igaznak bizonyult. De hivatalosan csak a hadosztálytól való elkerülés után, kb. október hó közepén adták tudomásomra. Szeptember hó 22-én, eddig soha sem tapasztalt, hatalmas, egyórás tüzérségi és aknavető előkészítés után, nagy orosz támadás indult meg a közép ellen, a Szt. János patak és Sósfürdő területen, valamint Aranyoseger begynél. Mit a középen, egész szűk területen a 180. orosz lövészhadosztály és a 4. orosz gárdahadosztály két gyalogos ezrede, kb. 50 harckocsi támogatásával támadott, addig az orosz Egerbegynél egy másik hadosztályt (167. lövészhadosztályt) vetett be. A súly támadás először észak felé irányult és a 2. páncéloshadosztály csapatait érte, majd Torda felé balra Sósfürdő és a Szalonnás irányába, a 25. gyalogezred ellen kanyarodott. Ugyanekkor az orosz közvetlenül a tordai hídfő ellen és Tordától nyugatra, Peterd irányokban is támadott. A helyzet a déli órákban kritikussá vált. A hadosztály a középen lényegileg ketté volt osztva. A hézagban csak a magyar páncéloshadosztály leharcolt részei állottak. A 25. gyaloghadosztály csapatainak azonban sikerült az oroszt Torda keleti szegélyénél, a 429 magassági pont, Szalonnás és Sósfar magasságában felfogni, dacára, hogy a Sós-völgybe már orosz harckocsik szivárogtak be. Az egerbegyi védőkerület balszárnya szilárdan tartotta magát, jobbszárnyát vissza kellett hajlítani a Péterlakta-völgy (vasútvonal) szegélyére. Ezen a napon a 25. gyaloghadosztály a tordai helyzetet másodszor mentette meg, bár igen nagy, véres veszteségekkel. Azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a helyzetet Tordánál teljesen tisztázni sem a hadosztályom, sem a magyar páncéloshadosztály nem képes. Feltétlen támogatás, új csapatok bevetése szükséges. A két hadosztály ezen a napon kb. 1000 főt vesztett. Szeptember hó 23-án éjjel a 23. német páncéloshadosztály 12 két gránátosezreddel és kb. 65 „Tigris" harckocsival Sósfar, Vaskapu területére, tényleg beérkezett. Ezen erő másnap hajnalban, déli általános irányban támadásba lendült. Feladatunk ennél a támadásnál csupán az volt, hogy az előretörő német csapatok után a ridót, a partot, a régi főellenállási vonalunkat ismét elfoglaljuk és ott védelemre rendezkedjünk be. A németek támadása azonban nem érte el az eredeti főellenállási vonalunkat. Csak a nagy orosz támadás előtti helyzetet állította vissza. Harckocsijaik ugyan mindenhol előre jutottak és elérték a támadási célt, hatalmas veszteséget okozva az orosznak, sok orosz harckocsit lőttek ki. Gyalogságuk azonban az oroszok hátsóbb fészkei előtt elakadt, nagy veszteségeket szenvedve. Ez a nagyobb szabású saját támadás minden esetre azt a célt elérte, hogy a 25. gyaloghadosztály lerövidíthette és újra zárhatta arcvonalát. Az orosznak pedig olyan nagy veszteséget okozott, hogy egy pár napi harcszünetre joggal lehetett számítani. Az itteni harcszünet alatt, a hadsereg, a nyugatabbra is
