Hollósy-Kuthy lászló: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945 - Megyei Levéltár közleményei 14. (Székesfehérvár, 1989)

VI. További itthoni sorsom

VI. További itthoni sorsom Itthon letartóztattak. A repülőgépből az Andrássy út 60-ban, majd a Nádor utcába vittek. Kihallgatásokra került sor. Különösebb bűnöm nem lévén, irataimat a bíróságra tették át. Két hét után szabadon bocsátottak, de kb. másfél évig rendőri felügyelet alatt állottam, minden csütörtökön jelentkeznem kellett. Budán lakó bátyámék fogadtak be. Többször felkerestem romossá vált régi lakásunkat a Jagelló úton. Egy ilyen alkalommal ott találkoztam véletlenül feleségemmel, akit Németországból hazajövet első útja szintén oda vezetett. Leírhatatlanul megható volt ez a találkozási jelenet. Először bátyáméknél volt az egész család. Majd szükségelhelyezkedést kaptunk jó ismerősünk villájának házmesterlakásában. Később jó barátok villájában két szobához és konyhahasználathoz jutottunk, mint társbérlők. Szaladgálás jobbra-balra valamelyes katonai illetmény és állás után. Igazolásom a Honvédségnél: „A Honvédségben való meghagyás mellett vezető állásra alkalmatlan". „B" listázás: elbocsátás minden igény nélkül, feleségemnek az özvegyi nyugdíj meghagyásával, melyet azonban 3/4 év után minden indoklás nélkül megvontak. Nagy gond volt most már a megélhetés és két fiam neveltetése. Mindig vagyontalan voltam, fizetésemből éltem, majd nősülésem után apósom támogatott. Sok mindent eladtunk. Feleségem nyelvórákat adott, kötött, takarított, minden pénzkeresési lehetőséget megragadott. Szerencsére hamarosan sikerült álláshoz jutnom. Pénztáros lettem egy szállítmányozási vállalatnál, másfél év után minden indoklás nélkül felmondtak. Alkalmaztatásomnál fontos volt az ismeretlenségben maradás. Nem anynyira ellenszenv, mint inkább félelem volt az akadály. 1951 nyarán feleségemmel és kisebbik fiammal együtt kitelepítettek Csanádapácára, nagyobbik fiúnk akkor már nem lakott velünk. Egy kulák családnál utaltak ki részünkre egy földes szobát konyhahasználattal. Siránkozva fogadtak a háziak, féltek, hogy most már őket is baj éri. Nagy gond volt a megélhetés. Vállaltunk mindennemű mezőgazdasági munkát: kapálást, répaszedést, kukoricatörést, marokszedést feleségemmel, aki sokat kötött a helybelieknek. Voltam egy ideig a sorstársak által irigyelt állami alkalmazásban, mint útkarbantartó, de hamarosan megjelent az igazgató azzal, hogy szembe akar velem nézni, és hamarosan fel is mondtak. Feleségemet egy éjjel bevitték a rendőrségre. Bűne: misét mondatott a kitelepítettekért. Szigorú feddésben részesült, még az éjjel le kellett mondania a misét a plébánián. Eljárás indult ellene, később amnesztiát kapott. Tilos volt a csoportosulás. Kitelepítettek kenyeret csak délután vehettek, ha hagytak, nehogy a helybeliek elől elegyék. A kitelepítés feloldásakor apósomékhoz költöztünk Székesfehérvárra. Kezdődött újból az állás után való futkosás. Voltam figuráns, éjjeliőr, raktáros,