Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Vízek nevei

54. Gaja patak: 1425-ben Septerwyzy, 1703-ban Gaja, 1864-ben Posza, Puszta és Jege, 1785-ben Gója. A patak a Gaja-völgyben lép be Fehérvárcsurgő területére, és táplálja a víztározót. A levezető csatorna a kastélykert felé kanyarodva folyik tovább a Szilasi dűlő mellett, majd az Igari halastavakat érintve Moharakodó után lép ki a község határából. Az egykori folyómedrek még helyenként láthatók. Lényeges . változást igényelt a patak folyásában a Fehérvárcsurgói víztározó létesítése az 1970-es évek elejétől. Korábbi elnevezéseit követve, bő ismertetést találunk a folyó szerepét és névváltozásait illetően. A Goja szó erdős ligetet jelent a szerb-horvát nyelvben. A középkori Septer névelőtag a 7-es számra utal a patakkal kapcsolatban. Ennek a magyarázatát nem ismerjük. A Posza régi magyar szavunk lázadozót jelentett egykor. Tulajdonképpen az említett elnevezések többségéhez köthető a folyó. A Gaja útjára hosszabb szakaszon a hegyes terep jellemző, ez miatt hagyományosak voltak áradásai. Nem egy esetben még emberéletet is követelt a megzabolázhatatlan gajai víztömeg. Másrészt viszont minden időben jelentős szerepet játszott a környék lakóinak életében. A régészeti leletek sűrűségét vizsgálva, csak a környező falvak területén megállapítható, hogy az őskortól kezdve különböző korok népei telepedtek meg a megélhetést adó víz mellett. 1836-ban olvashatjuk róla a következő feljegyzést ; "A Gaja patak malmaival vidék lakosainak tetemes hasznot hajt, jóizű rákjai esmeretessek." Mindezek mellett hallal is szolgált, vizét rendszerint öntözésre használták, sőt még átkelői is jövedelemforrást jelentettek. Hídjain Fehérvárcsurgó és Székesfehérvár között 3 vámszedőhely működött a 18. században. Egy ilyent a Gaja puszta mellett állítottak fel 1703-ban.