Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Dűlők nevei

A Szilasi dűlőt a régi rákhegyi szőlőhegytől az a földút választja el, amelyet a törökök országútként használtak a 16-17. században. 225. Szllvakútl; /43/ lB56-ban Szilvakúti legelő, 1883-ban Szilvakúti dűlő. A terület az uradalom részét képezte az itteni pusztával együtt. "Jó termékenységű föld, ahol felváltva búza, árpa, répa termesztetik. A rétje a legjobb minőségű a határban. A legelő közepes, apró füvet terem, és ez birkalegelőnek használtatik."-írja a puszta környékéről az 1873-as feljegyzés. A helynév eredetéről már esett szó a Szilvakút puszta alatti ismertetőben. A dűlőben római kori eszközök kerültek elő az 1950-es években. 226. Szőlők alatti: /39/ 1856-ban Szőllők alatti közlegelő, 1857-ben Szőllők közötti csapás, 1873-tól Szőllők alatti dűlő. 1873-ban közepes szántóföldeket és középtermékenységű legelőket jegyeztek fel itt, a szántókon rozsot, zabot, kukoricát, valamint krumplit termesztettek. 10 évvel későbbi forrás szerint a telkesek szántói, legelői, kertjei, továbbá szőlői feküdtek a jelzett dűlőben. 227. Tatárhegyi legelő: /145/ Az 1867-es úrbéri egyezségben feltüntetett helynév a Kastélymelléki dűlőnek a Tatárhegyi erdőhöz legközelebb eső részét jelöli. Azonos a korábbi Homokos dűlővel. 228. Teknőrét: /18/ Az 1883-ból ismert elnevezés az Esztergályos malomtól északra fekvő kaszálóra utal. 229. Tóth dűlő: /44/ A Szilvakúttól keletre fekvő és a Rokkant dűlővel szomszédos földek a használó Tóth családtól nyerték a nevüket.