Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Dűlők nevei

218. Rokkant: /42/ Az I. világháborúból rokkantán hazatértek a Szilvakúti legelő szomszédságában kaptak földeket a Nagyatádiföldreform során. Innen ered a szántók neve. 219. Sárrét: A különböző időben előforduló földrajzi elnevezések alapján több részre osztható. Felső Sárrét: /50/ A Papharaszti úttól északnyugatra fekvő, a Nagy Gát és a vasút által közrezárt rét neve 1857-ben olvasható először. A nagy kiterjedésű rét édes, de kevés szénát adott 1873-ban. Alsó Sárrét: /79/ A terület az előző folytatása a Papharaszti úttól délkeleti irányban. Az 1873-as osztálybasorolás szerint gyengébb minőségű földek feküdtek itt. - Alsó sárréti legelő: /133/ A jelzett rét további folytatása az Alsó Sárrétnek az Igari úttól délre eső területen. Az előző helynevek 1856-os és 1883-as forrásokból származnak, de minden valószínűség szerint jóval korábbi eredetűek. Fehérvárcsurgő határának sárréti területe a részét képezi annak a folyóvízi, kavicsos, iszapos üledékkel feltöltődött ároknak, amely a Bakony és Vértes között jön le Székesfehérvár irányába, majd innen a Sárvíz vonalát követve vezet tovább a Duna felé. Minden jel arra vall, hogy a Duna egyik ága vonult végig ezen a mélyebb síkságon, ennek a maradványai voltak a középkor nagy kiterjedésű mocsarai a megyeszékhely környékén. A legendák szerint a Móri-ároknak ezen a részén még összefüggő víz volt a 11. században, I. István király gyakran tett látogatást ladikkal a szomszédos Bodajkon uralkodásának első éveiben. 220. Sóstó: A terület, az előző sárréthez hasonlóan, különböző neveken fordul elő az 1800-as évek második felében.