Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Dűlők nevei

199. Nagylapos: /153/ A kert, rét és legelő hasznosítású, sík területen volt található az Igari malom, a Csákvári malom, valamint a Kósa malom 1883-ban. Középtermékenységű rétjei vegyes füvet teremtek, a szántóföldjei gabonatermesztésre voltak alkalmasak az 1870-es években. 200. Túlsó Lapos: /70/ A Papharaszti erdőtől nyugatra fekvő terület 1857-ben Túlsó laposi dűlő, 1881-ben Lapos legelő és Túlsó laposi rét, 1883-ban Túlsó Lapos néven olvasható. A rét egy részét jobb minőségűnek tüntették fel, a nagyobb részén apró, savanyú fű termett 1873-ban. 201. Libamező: /51/ A Kismalomhoz közel eső, Gát parti libalegelő a telkes gazdák mintegy 8 kat. holdnyi birtokát képezte 1883-ban. "Jó termékenyságű, édes füvet terem"-olvashatjuk a Lúdrétről 1873-ban. 202. Magtári: /125/ 1856-ban egyaránt Msgtári rfßlö és Magtármelléki dűlő néven is előfordult. Minden valószínűség szerint a Diós út végében álló épülettől kapta a nevét. 203. Magyaralmási táblák: /143, 136, 78/ Az 1, 2, 3-as számmal jelzett területek a Székesfehérvár-Mór irányú főútvonalon túli határrészen feküdtek. 204. Majoroki: /121/ Az 1857-ből ismert helynév a későbbi Műréttel szomszédos legelőt jelzi. 205. Malomalja : /66/ Az elnevezés a Kismalomi dűlő területével azonos helyet jelentett 1864-ben. 206. Mácsonya: /95/ 1856-ban Mácsonya, 1883-ban Mácsonyás dűlő. A Szilvágyi dűlőtől északra eső szántók, rétek és szőlőket a telkesek művelték 1883-ban. A rossz minőségű földek rendszeresen trágyázásra szorultak, és általában rozsot, zabot és krumplit termesztettek a Mácsonyásban az 1870-es években. A dűlő nevéből az itt előforduló tüskés gyomnövényre következtethetünk .