Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Dűlők nevei

Az 1873-as osztálybasorolás szerint középminőségű rétje savanyú füvet termett, kevés szántóján árpát és zabot termesztettek . 167. Folyómelléki: /46/ A Kőmalomtól délre eső szántók és rétek Károlyi gróf és Grünfeld Jakab birtokát képezték 1883-ban. "Középtermékenységű szántóföldje ugarolva trágyáztatik, búza, rozs, árpa, zabbal vettetik. A rétje lapályos, savanyú füvet terem."-olvashatjuk róla az 1873-as jegyzőkönyvben. 168. Fűzfás malomi rét: /52/a/ A Folyómelléki dűlő folytatása a Kismalom irányában. Az elnevezéssel 1856-ban találkozunk. 169. Gajántúli: /105 és 23/ 1856-ban Gajántúli legelő, 1B73ban Gajántúli dűlő, 1883-ban Gajaköz, Gajai rét, Gajai nyugati és keleti dűlő. A felsorolt helynevek a pataktól keletre és nyugatra eső partmenti területeket jelölték a Gaja-völgytől a Vaskapuig. Egy helyet, ahol a Gaja két ágra szakadt, Gajaköz névvel illet az 1883-as feljegyzés. Az 1873-as forrás szerint a középszerű földek a dűlő nagy részén gyakran voltak kitéve az áradásoknak, ezért itt csak tavasziak; takarmány, káposzta, helyenként répa volt termeszthető. A Gaján túli rétek harmadrésze jó, tápláló füvet adott, a többi hegyes, soványát. A területen a telkesek szántói, rétjei és kertjei feküdtek 1883-ban. Az egykori dűlő csaknem teljes egésze a víz alá került. 170. Gányási: /97/ 1856-ban Négy Gányási dűlő, 1864-ben Gányások, Gányás aljai rét, 1883-ban Gányási dűlő. A terület a Fehérvárcsurgói Víztározótól délnyugatra, a Macska értől északra fekszik. A dűlő egy kis része víz alá került 1972-ben. A név eredete a közeli erdő ragadozómadarainak egy fajtájához köthető. A kányákat gányáknak nevezték egykor a falusi emberek.