Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)
Felszíni alakulatok nevei
Az előzőleg Gúttamásihoz tartozó hegy Kohlengatterberg és Gatter néven szerepelt a 19. században. A szóösszetételekből egy kiirtott erdőrészre is következtethetünk. A Szilvágyi erdő csurgói részén már 1883-ban is szántók és helyenként új szőlőültetvények voltak találhatók. Szó esik Fehérvárcsurgó monográfiájában egy Sivaghi völgyről, amelynek rétjeitől Eszterházy Ferenc gróf eltiltotta a csurgói jobbágyokat. Ez a terület nem lehet azonos az előbb említett Szilvággyal, sőt valószínűleg nem is tartozott a község határába. 41. Tatárkő: /146/ 1717-ben Tatárkü, 1857-ben Tatárkői hegy, 1873-ban Tatárkői legelő. "Az Tatárkütül Vaskapu felé menő utt volt az országuttya, ez neveztetett elválasztó határnak Csurgó és Szent György között"-olvashatjuk egy 1717-es határbejárási jegyzőkönyvben. "A helységtől délre két halom látszik, amely tele embercsontokkal, s a lakosok Tatárhegynek hívják."- írja róla Fényes Elek 1851-ben. A terület szántói, erdeje és legelője a Károlyi uradalom részét képezte,a hozzátartozó Homokveremmel együtt 1883ban. A hely hófehér ásványkincse mellett a hatalmas kőtömbjei révén lett híres, ezek a földtörténeti harmadkorban a kovasavas meleg forrásvizek és a homokkavics összecementálódásából keletkeztek. Nem véletlen üzemel itt a Fehérvárcsurgói Homoküzem, a Tatárhegyen és a környékén az üveggyártásra kiválóan alkalmas fehér honok található. Az 1960-as évektől kibányászásra került az ásványkincs, és ez igencsak megváltoztatta a Tatárhegy arculatát. A helynév eredete az erdő gigantikus köveihez kötődik. A különleges alakú köveket a néphagyomány a tatárokkal hozza kapcsolatba. Ezszerint a tatársereg itt táborozott, és a megsanyargatott nép átkának következményeként kővévált.