Fehérvárcsurgó történeti-földrajzi helynevei - Megyei Levéltár közleményei 13. (Székesfehérvár, 1989)

Helységnevek

5. Moharakodő: A helynév a Székesfehérvár-Komáromi vasútvonal egyik fő állomását jelöli, ahol a Fejér Megyei Bauxitbányák és a Fehérvárcsurgói Homoküzem ásványkincse indul útnak a rendeltetési helyére. Ehhez a vasútállomáshoz csatlakozott be az 1960as évek közepéig a kincsesbányai személyforgalmat lebonyolító vicinális, ennek a vasútja már csak a homoküzem teherforgalmát segíti elő. Az állomás szomszédságában áll az 1. sz. őrház, amely 1952-ben szerepel először Fehérvárcsurgó külterületi lakott helyeként. A moharakodó név a közeli Mohai vasútállomásra utal. 6. Osones: A helynév egy római-kori települést sejtet, amelynek a maradványait 1961-1962-ben tárták fel az Aszói dűlőben,Isztimér közelében. Az egykori villasor mindenképpen kapcsolódik a régi római fürdőhöz, amelyet a mai víztározó helyén hoztak létre az időszámítás utáni 2-3. században. A római kori telep nem ismert Fehérvárcsurgón. 7. Szántó: A település nem eléggé tisztázott helyen, Bodajk, Guth falu és Igar között feküdt a 11-13. században. A helymegjelölés szerint a mai község bármelyik határrészében lehetett. 1201-ben a Guth-tól délre fekvő Szántót Csák Ugrin győri püspöknek adományozta Imre király. Károly János szerint Szántó keleti határa Igar volt a 12. század elején. 1326-ban Csák István fiai a falut visszaadták Károly Róbert királynak. Osoneshez hasonlóan az egykori faluról nem tudnak a község lakói. 8. Szilvakút puszta: A Károlyi uradalom állattenyésztő telepe a község észak-nyugati határrészében feküdt a bodajki határ közelében. A major a 19. század végétől a mai napig Szilvakút néven szerepel írott forrásokban. Az egykori juhtenyésztő telep épületei már nem állnak, a meglévőket a termelőszövetkezet építette. A puszta nevéből erdős helyre következtethetünk. A "Silva" latin szó fás, bokros területet jelent, de szilvás, illetve szilfás helyet is jelölhetett az elnevezés.