Törvényhatósági és községi önkormányzatok V- VI. 1945-1950 - Megyei Levéltár közleményei 12. (Székesfehérvár, 1989)

A községi önkormányzat feladatai 1948-1949 - Községi jegyzők a közigazgatásban

Az MDP közigazgatási bizottságában olyan javaslat született, hogy a jegyzői magánmunkákat meghagyják, de a befolyt összeget egy országos jegyzői segélyalapba fizessék be, amelyből a jegyzők fizetéskiegészítést kapnak. (46) A jegyzői magánmunkálatoknak általános szabályai voltak. A jegyzők addig foglalkozhattak magánmunkákkal, amíg az őket hivatalos kötelességeikben nem akadályozta. A felkért jegyző, - mint a jogszabályokban tájékozott egyén köteles volt a munkát elvégezni. A munkához szükséges nyomtatványokat a jegyző saját költségen szerezte be. Az így keletkezett iratokat a hivatalos aktáktól el kellett különíteni. A magánmunkákért felszámítható díjakat a vármegyei szabályrendelet állapította meg. A szegényjogon végzett magánmunka ingyenes volt. A magánmunkáról nyilvántartást kellett a jegyzőnek vezetnie. (47) 1949 tavaszán a koalíciós pártok a falvakban súrlódásmentesen dolgoztak. A Magyar Dolgozók Pártja helyi szervezete ugyan uralta a községi pozíciókat, de helyet engedett még a parasztpárti és a kisgazdapárti egyéneknek. Általános volt az a jelenség, hogy a Nemzeti Parasztpárt szorosan felzárkózott az MDP politikája mellé, míg a kisgazdapárti szervezetek tagjai visszahúzódtak, s lehetőleg nem vettek már részt aktíva.i a közéletben. ÉDpen 1949 március vége volt az az időszak, amikor a Kisgazdapártról azt a hírt terjesztették, hogy már sehol sem létezik. Persze a Függetlenségi Népfront, azután a DÉFOSZ helyi szervezeteinek ülésein a megengedett számarányban résztvettek kisgazdapárti tagok, de ők passzivitásukkal jelezték, hogy tisztában vannak pártjuk megszűnésével, és ezzel együtt a közéletből való kiiktatásával is. Szó sem volt már ekkor pártversengésről; a községekben a vezető szerep véglegesen az MDP helyi szervezete kezébe került.