Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)

A polgári közigazgatási keretek lebontásának kezdetei

súlyosan sértette a magyar nép érdekeit, úgy azt a népbíróság elé utalták. Erről az esetről jegyzökönyvet készítettek, melyet az igazoló bizottsági elnök, az ügy előadója és a jegyzőkönyv vezetője írt alá. Az igazoló bizottság minden határozatát írásban közölte az eljárás alá vont személyekkel, a határozatot az ügyfél kapta meg, és annak hivatali elöljárója. A főispán az igazolási eljárás alá vont személyekről kimutatást kapott, ahol feltűntették az igazolási eredményt is. A főispán a kimutatást a törvényhatósági levéltárban helyezte el. Az igazoló bizottságok a tisztviselői magatartást messzemenően megvizsgálva hozták meg döntéseiket. A bizottságok zöme jól végezte feladatát, kiszűrték a népi demokrácia számára nem alkalmas elemeket az önkormányzati közigazgatásból, ugyanakkor az igazoltaknak némi stabilitásérzetet nyújtottak. A tisztviselői igazolások alkalmával az egyik vizsgálandó kérdés a szolgálati hely elhagyására vonatkozott. A vezető tisztviselők nagyobb része és a szélsőjobboldali kormányzat hívei a szovjet csapatok megérkezése előtt elhagyták szolgálati helyüket. A Tiszántúlon a tisztviselőknek mintegy 2o-25 %-a maradt szolgálati helyén. Ezzel a tettükkel magára hagyták a terület lakosságát, ami - különösen a hadműveleti zónában - nagy bizonytalanságot eredményezett. Egyébként a szolgálati hely elhagyása a fennálló rendelkezésekkel is ellentétes volt. A magyar Legfelsőbb Honvédelmi Tanácsnak 1943-ban a hadműveleti kiürítés kérdésében elfogadott álláspontja az volt, hogy "az állami élet normális menete szempontjából nélkülözhetetlen hatóságokra; így a közigazgatási szervek működésére akkor is szükség van, ha a település ellenséges megszállás alá került". A közigaz-