Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)

A tisztviselők alkalmasságának politikai feltételei - A főispán

tisztviselők politikai magatartását mérlegelje, és ne a szociális származás alapján ítéljen. A főispán A főispáni tisztség a koalíciós években fontos pozíciónak számított. Egyrészt a kormány megbízóttaiként a koalíciós politika letéteményeseiként kellett volna politizálniok, másrészt pedig mint pártkiildöttek is elkötelezettek voltak saját pártjuk irányában. Az MKP főtitkára még 1946 tavaszán szemére vetette a kommunista főispánoknak, hogy "feloldódtak a vármegye koalíciós politikai légkörében", és hagyták veszendőbe menni azokat a pozíciókat, melyeket pedig a párt meg tudott volna magának szerezni éppen azért, mivel a törvényhatóságot MKP főispán irányította. Amíg a törvényhatóság első tisztviselőit a belügyi kormányzat rendszeresen tájékoztatta a közigazgatás előtt álló időszerű kérdésekről, addig a főispánok informálása az első években a Belügyminisztériumban elmaradt, és legfeljebb a pártközpontok adtak számukra tájékoztatást. 1946.november 29-én a négy dunántúli vármegye főispánja: - Németh József Veszprémből, Szenté László Szekszárdról, Pekete Tibor Kaposvárról - Zalaegerszegen, a Zala vármegyei főispán /Papp Andor/ székhelyén értekezletet tartottak. Itt a főispánokat érintő elvi kérdéseket vitatták meg. A Belügyminisztérium ugyanis eddig nem tartott főispáni értekezleteket, ahol a szükséges felvilágosításokat, politikai kérdéseket megvitatták volna. Ezek nélkül pedig a kormány megbízottja a törvényhatóságban nehezen tudott tevékenykedni, és a központi akaratot érvényesíteni. A főispánok szerint a