Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)
Változások a törvényhatósági testületekben
en előkészített ügyeket vittek. A titkárnak meghatározó szerepe volt,amely később tovább növekedett. Ezután már a titkár készítette elő az üléseket,megszövegezte a napirenden szereplő tárgyakat,az ülésen pedig a határozatok meghozatalában volt döntő szava.Utasításokat később közvetlenül a főispántól kapott. Az albizottságnak a szakigazgatásban működő tagjai magukra nézve a határozatokat kötelező érvényűnek tekintették, s azokat végre is hajtották. A megyei és a thj.városi gazdasági albizottságok külön-külön működtek. A munkát azonban itt is össze kellett hangolniuk. Ezt úgy oldották meg, hogy a thj.városi gazdasági albizottság titkára rendszeresen részt vett a megyei albizottsági üléseken. Megjegyezzük még,hogy mindkét albizottság elnöke a főispán volt, akinek a felügyeletére bizott törvényhatóságok gazdasági kérdéseivel egyébként is foglalkoznia kellett. 1949. március 9-én - alig két héttel a működést szabályozó rendelkezés után - újabb belügyminiszteri leiratra volt szükség az albizottságokat illetően.Ebben ismételten hivatkozott a belügyminiszter az 1876.évi 6. tc. 23.§-ra, mely szerint az albizottságok ülésein hozott határozatokat a főispánnak kellett aláírásával ellátnia. Erre a figyelmeztetésre annál inkább is szükség volt,mert az említett határozatok többségét csak az albizottság titkárai, egyben mint tervmegbizottak írták alá. Kifogásolta a belügyminiszter azt is, hogy egyes gazdasági albizottságok olyan kérdésekkel is foglalkoztak, melyek hatáskörüket meghaladták /pl.ipari üzemek létrehozása a törvényhatóságban vagy öntözőcsatornák átvezetése,meghosszabbítása egyes településeken. /A belügyminiszter megértette e kérdések megoldásának szükségességét, de figyelmeztette, hogy az államkincstár teherbíróképességét pillanatnyilag nem lehetett a törvényhatósági beruházásokkal próbára tenni.
