Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 11. (Székesfehérvár, 1989)

Közigazgatás egyszerűsítésére és zavartalan működésére való törekvés

számadást készíteni. Az önkormányzatok azon fáradoztak, hogy a bevételekből a legszükségesebb személyi és dologi kiadásokat fedezzék. A kiadások döntő részét a személyi bér tette ki. Ezért nem látta volna akadályát annak, hogy az összes közigazgatási tisztviselő illetményét a Központi Illetményhivatal utalja. A bevételek értékállósága kapcsán pedig megjegyezte, hogy különösen a községi jövedelmeket lehetne természetben szedni.Erre példát is említett:a búzaföldadó 2o %-a a községet illette meg.A terményt természetben szedte be a község,és teljes egészében a Futura raktárába szállította. Ha a község a termény 2o %-át visszatartja, akkor ez értékálló jövedelem saját háztartása számára. Jelen esetben a búzaföldadónak a községet megillető részét inflációs pénzben kapták vissza, ami a községi jövedelmet nem emelte. Egyébként is a községi bevételek sorra az államkasszába vándoroltak át, s ezek fejében a községek kárpótlást nem kaptak. A községi adókezelést közigazgatási hatáskörből át kell tenni a pénzügyminiszter jogkörébe.A községi vezetőjegyző nem lehet egyben adóvégrehajtó. Meg kell szüntetni a községi végrehajtói státust,és azt a járási hivatal végezze. A végrehajtást pedig rá kell bízni a pénzügyi kormányzat fegyveres erejére, a pénzügyőrökre. E kérdés megoldása 1949 elején történt meg. A gyámügyi közigazgatás egyik legfőbb kérdése a gyámpénztárban elhelyezett pénzek inflálódása volt.Ezek valorizációját sürgősen meg akarták oldani. Elképzelés a következő volt: minden gyámpénztár részére annyi földet juttasson az állam, mint amennyi az elértéktelenedett árvapénz aranyértéke volt. Ebből a földből adott volna ki az árvaszék akkora területet, amennyi az elértéktelenedett pengő fejében a nagykorúvá lett egyént megillette.