Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok III. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 10. (Székesfehérvár, 1989)

A közigazgatási reform bevezetésének lehetőségei

sülése. Ezt azonban az államrend megfelelő személyzeti politikával a minimálisra igyekezett csökkenteni. Úgy látszott, hogy a polgári közigazgatási kereteket a demokratikus viszonyok között sikerül új tartalommal megtölteni. Az önkormányzati elvet 1945 után is párosították a dekoncentráció elvével. Ez a "szervezeti szétpontosítás" annyit jelentett, hogy a közigazgatási egységekben az állami feladatokat nem az önkormányzat, hanem az állami szakszervek oldották meg. A főispánok feladata maradt, hogy az állami és az önkormányzati szervek közötti összhangot, az együttműködést biztosítsák. A történelmi fordulat a polgári közigazgatási kereteket új feladatokkal tölti meg. Olyan közigazgatási kérdések megoldására került sor, amelyek korábban nem tartoztak a hagyományosan vett igazgatási kérdésekhez, amelyeknek nem vagy csak alig volt jogszabályi hátterük. így az új kérdések megoldása előtt több esetben értetlenül álltak a szakképzett tisztviselők. Egyrészt nem érezték magukat feljogosítva az ügy elintézésére, mivel a korábbi közigazgatási gyámkodás során a kisebb jelentőségű ügyek megoldására is kaptak felsőbb utasításokat. Jelen esetben a kis létszámú közigazgatási apparátusoknak nem volt meg az erejük arra, hogy nagyobb társadalmi kérdéseket eldöntsenek. Pedig 1945 tavaszán a helyi átalakulásokat nagy horderejű események kísérik, amelyekben a közigazgatásnak állást kellett foglalni. Az önkormányzati szervekben 1945 tavaszán sok a bizonytalankodásamelyek a feladatok végrehajtását olyan időkben hátráltatták, amikor a késlekedés a társadalmi átalakulás rovására ment. A megoldást e tekintetben a különleges feladatok elvégzésére alakított népi szervek létrehozása jelentette. A népi szervek, különösen a nemzeti bizottságok és a községi földigénylő bizottságok az önkormányzati és a szak-