Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok III. - Fejér Megyei Levéltár közleményei 10. (Székesfehérvár, 1989)

A közigazgatási reform bevezetésének lehetőségei

együtt egy sajátos színezetű, a politikai pártoktól távolabb álló közélet kialakítására törekednek. A főtitkár véleményében kifejezésre jutott az a tény, hogy a közigazgatás középszintű vezetői a népfrontpolitika képviselői voltak, és a helyileg kiemelkedő pozíciójukat a koalíciós partnerek ellenőrzése mellett nem is tudták saját pártjuk érdekeinek szélesítésére felhasználni . A háború után a közigazgatás racionalizálásával foglalkozó teoretikusok a politikai pártoktól függetlenül is hangoztatták a reform szükségességét. Magyary Zoltán követői egyértelműen vallották, hogy a közigazgatási reformot abban az esetben is végre kell hajtani,ha történetesen társadalmi változás nem következik be az országban. A Magyary iskola véleménye szerint az állami és az önkormányzati közigazgatás feladatait közelíteni szükséges egymáshoz. Nincs ugyanis sok értelme a közigazgatási teendők ilyen értelmű elhatárolásának, mivel az önkormányzati ügyek is állami természetűek. A közigazgatási ügyek elvi egységéről a harmincas évek eleje óta egyre hangsúlyozottabban szólt a szakirodalom is: azaz csakis egyfajta közigazgatás létezik,és a közigazgatás szervezeti felépítésén múlik, hogy az államhatalom a helyi közigazgatási funkciót centralizáltan, a kormánynak közvetlenül alárendelt szakhivatalokkal és hatóságokkal oldja meg, vagy azt rábízza a kerületi alapon szervezett önkormányzatokra. A magyar területi közigazgatás a 19.század nyolcvanas éveitől, de különösen 192o után sokat közelített egymáshoz. Ez a közelítés az állami szakhivatalok előretörése és az önkormányzati hatáskörök szűkítése útján realizálódott. Ugy tűnik, hogy ennek az útnak a továbbfejlesztésére volt meg a reális lehetőség 1945 után. Persze a fejlődés ütemét befolyásolta a koalíciós politika is. Ezt az utat