Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)

Pénzügyi feladatok az önkormányzati közigazgatásban

\ A tisztviselők nagy része nyári szabadságát (8-21 napig terjedhetett) mező-, gazdasági munkásként töltötte el, és ezzel szerzett terményt a megélhetéséhez. (62) A községi jegyzőknek természetbeni javadalmaik voltak, és így ez a rétég volt az önkormányzati alkalmazottak közül aránylag jobban ellátott. A jegyzői javadalmak persze riem egységesek. A járási fő­jegyzők jövedelme már jóval kisebb volt. Az alispánok vé­leménye szerint a javadalmazás különbözősége következtében a községi jegyzőket nem lehet a járási hivatalokba elhe­lyezni. Ugyanez a helyzet a megyei jegyzői karban is, aho­vá ugyancsak nem lehet a községekből képzett közigazgatási szakembert áthelyezni, mert anyagi okokból az állást nem fogadják el. A főispánok is elégedetlenek voltak járandóságukkal. Azzal érveltek, hogy 1945 előtt a főispán havi 850 Pengő nyug­díjba beszámítható fizetést kapott, és volt még havonta 400 Pengő képviseleti átalánya, továbbá útiátalánya is, és ahol nem volt szolgálati lakás, ott lakáspénz is járt ne­kik. 1945 után a főispánt az V-2 fizetési osztályba so­rolták, amely havi 540 forint fizetéssel járt. Megszüntet­ték a képviseleti átalányt, sőt lakbérfizetésre is köte­lezték, ami a havi fizetés 25 %-át is elérhette. A főispá­ni állás reprezentációs kiadásokkal járt. Miniszterek, or­szágos hatáskörű szervek vezetői, politikusok gyakran meg­fordultak a főispánnál. Az ellátási költségeket a főispán a havi fizetésből fedezte, holott ez az összeg saját csa­ládja fenntartására is szűkösnek bizonyult. Felvetődött 1946 végén, hogy a főispáni státust a III. fizetési osz­tályba sorolják, a képviseleti átalányt pedig 1946. szep­tember l-ig visszamenőleg utalványozzák ki számukra. A fő­ispánok általában tágas lakásokkal rendelkeztek, melynek legfeljebb 1-2 helyiségét lakta a főispán és családja.

Next

/
Thumbnails
Contents