Törvényhatósági és Községi Önkormányzatok II. 1945-1950 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 9. (Székesfehérvár, 1989)
Az újjászervezett törvényhatóságok 1945 tavaszán
Az 1849-1860. évi és az osztrák abszolutizmus politikai törekvéseit szolgáló rendelkezésekre a magyar társadalom passzív ellenállással válaszolt, - így azok bármennyire is gondosan és részletekbe menően előkészített közigazgatási szabályok voltak - a gyakorlatban nem tudtak realizálódni. Az önkényuralmi rendszer bukása után a nemzet az 1848. évi törvényekhez, a törvényhatósági önkormányzat restaurálásához tért Vissza. Az alkotmány 1867. évi helyreállításával teremtődött meg a magyar területi igazgatás rendezésének feltétele. A kormányzat a kapitalista társadalom fejlődését szolgáló területi igazgatási szervezetet hozott létre. Az igazgatási kereteket a nemzeti hagyományokra alapozták. Ekkor a modern közigazgatás megteremtésének más lehetősége nem is létezett. A magyarországi törvényhatósági igazgatási gyakorlat, amely 1848 előtt a rendi társadalom szervezésének és irányításának sajátos egysége volt, most nyolc évtizeden át a polgári társadalom érdekeinek szolgálatában tevékenykedett. Már újjászervezése idején elveszítette rendi jellegét, igazodott a polgári életviszonyokhoz és megfelelően kiszolgálta az új társadalom politikai, társadalmi célkitűzéseit. A polgári kormányzat a tőkés viszonyok fejlesztésének tendenciáit követelte meg a törvényhatósági önkormányzatoktól. Ennek az állami akaratnak a törvényhatóságok meg is feleltek, igazi polgári kormányzati szervekké váltak. Ez a megállapítás akkor is érvényes, ha a törvényhatósági önkormányzatok testületi szerveiben, különösen 1929-ig - túlnyomó volt a 'feudális elem, a nagybirtok és a privilegizált városi patrícius réteg képviselete. A korszakon végig húzódik a központi kormányzat és a törvényhatóságok között a súrlódások és a konfliktusok egész sora. A fő kérdés a kormányzat és a törvényhatóságok között az volt, hogy a kormány milyen mértékben vonjon el hatásköröket a területi önkormányzatoktól?
