Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Gerics József: Nagy Konstantin adománylevelének helye és szerepe Magyarország és Bulgária korai történetében

paság régi, lelki joghatóságát szeretné visszaállítani, illetve elismertetni a bolgár fejedelemmel. István esetére tehát ezt analógiaként alkalmazni nem lehet. Az alábbiakban azt szeretném vizsgálat tárgyává tenni, következtethetünk-e Gergely szövegéből Magyarországnak István által Szent Péter számára tett. bármiféle jellegű felajánlásra. Gergely levele szerint Salamon erről „hazája véneitől" szerezhet tudomást. Tudnunk kell azonban, hogy a vénektől nyerhető értesülésre való hivatkozás bibliai eredetű közhely (Dt 32,7: „Kérdezd meg atyádat, s megmondja neked, véneidet, s jelentik neked . . . Interroga patrem tuum et annuntiabit tibi, seniores tuos et dicent tibi"), alkalmazta ezt a fordulatot pl. 878ban a pápa a bolgár fejedelemhez küldött levelében.' Felismerve, hogy Gergrly oklevele a pápai kancelláriában már bevált, bibliából merített toposzt alkalmazott, a vének tudomására való hivatkozásának egyáltalán nem tulaj donithatunk ősi tudomáson alapuló forrásértéket. Magyarország István királytól Szent Péter részére feltételezett felajánlásának magyarázatához kevés támpontot nyerhetünk a bolgárok és a pápaság 0. századbeli viszonyának mérlegeléséből. A kérdés gyökere: a bolgárok által megszállt terület egyházi felsőségének, lelkiekben Ptóma vagy Konstantinápoly alá tartozásának ügye. A lelki fennhatóságot mind a pápa. mind a patriarcha igyekezett megszerezni. Hosszan elhúzódó, fordulatokban gazdag vita volt, amelynek következménye az önálló bolgár egyház kialakulása lett. A korabeli pápák legfőbb tanácsadója, Anastasius Bibliothecarius. 871-ben II. Hadrianus pápának írt jelentésében így foglalta össze a kérdés lényegét: „A (bolgár) fejedelem buzgósága annvira nőtt és eltöltötte a Szent Péter iránti tisztelet érzése, hogy egy nap kezével megragadta az üstökét és mindenki szeme láttára átadta magát (...se . . . tradiderit) a római követeknek mondván: „Tudja meg a bolrfárok földjének minden előkelője és összes népe, hogy a mai naplói Isten után Szent Péternek és az ő helynökének szolgája leszek (me servum fore post Deum beati Petri et eius vicarii)." A görögök mindezt hallván, napról napra irigykednek, arra a nagy dicsőségre sóvárogva, hogy őt a római széktől eltántorítsák, különféle ötleteket keresnek, számosnál számosabb ajándékot küldve neki, gyakran hozakodván elő csűrő-csavaró érvekkel. Am ő rendíthetetlen oszlopként állt mindaddig, amíg félre nem vezette ezeknek a görögöknek a csalárdsága. Azt írták és mondták neki, hogy kánoni vita volt a római követek és Ignác patriarcha közt arról, vajon azt az országot a római vagy a konstantinápolyi főpapnak kell-e alárendelni, s a keleti szó!.-;-; követei, mivel a rómaiak alulmaradtak, úgy ítélkeztek, hogy a bolgár egyházmegyét annak a városnak kell alárendelni, amely alá a bolgárok bejövetele előtt tartozott. Jóllehet más a világi ügyekben (in mundanis negotiis) és más az egyháziakban (in ecclesiasticis) a jog rendelkezése, és jóllehet ez a vidék azelőtt a görögöknek volt alávetve, mégsem tudtak maguknak törvényesen semmiféle jogot követelni ehhez, amelyet hadban annak idején elveszítettek s annyi időn át háborúskodva sem voltak képesek visszaszerezni . . . Noha ezen a vidéken, már ami az államot illeti (quantum ad rem publicam attinet), a görögök uralkodói voltak az urak, sérelmet Isten egyháza jogának mégsem okozhatnak . ..