Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)
Kovács Péter: Székesfehérvár és Szent István király
ba, szűk nadrágba és palástba öltözve. Részletesen szól a levél valamennyi alakról, öltözékükről és színezésükről is. Egy későbbi levélben a művész rajzot kér a Szent István által Székesfehérvárott alapított templomról. Nem ismerjük a választ, de a kész képen az egyik angyal kezében felfedezhetünk egy papírlapot kupolás épülettel. Ebben a jellegzetes ábrázolásban ráismerhetünk az akkoriban elterjedt idealizált fehérvári városképek Boldogasszony-bazilikájára. Az oltárkép végül 1775. október elején a helyére került. Az ábrázolt jelenet — bármily elterjedt kompozíciós típusról is volt szó — különösen hangsúlyosan emlékeztetett itt, éppen a tetthelyen az első magyar királyra, annak életszentségére, uralkodói gondoskodására népéről és országáról. Ez a különös hangsúly vonhatta igazán magára Mária Terézia figyelmét is. A hiányos levéltári adatokból nem derül ki egyértelműen, hogy milyen tényleges segítséggel járult hozzá az udvar a főoltár költségeihez, létrehozásához. Mégis, egyrészt maga az eredmény, az egész komplex építészeti-szobrászati-festészeti együttes kiugróan magas művészi színvonala (ami nemcsak a székesegyházon belül, hanem abszolút értelemben is feltűnő és valóban a korszak kiemelkedő emlékei közé tartozik!) önmagában is valószínűvé teszi a királynő közvetlen segítségét. Erre mutatnak Mária Terézia egyéb ajándékai, így a menyasszonyi ruhájából alakított miseruha," és az a Szent István-fejereklye, melyet 1778-ban. a püspökség alapításának alkalmából ajándékozott a székesegyháznak. — Utóbbinak portrészerű hermáját egyébként ugyancsak egy kiváló bécsi ötvössel, Sebastian Wurth tel készíttette el a királynő. iJ Székesfehérvár számára a XVIII. század végén a püspöki székhely rangjának elnyerése a lehetőségek csúcsának bizonyult. A képzeletbeli ranglétrán ennél előbbre a következő században sem jutott. Nagyon jellemző, hogy még a millenniumi ünnepségek idején sem tudott a régi érdemek okán némi fényhez jutni. 1894-ben ugyan szóbajött az országgyűlésen, hogy Szent István emlékére Székesfehérvárott is emlékművet kellene emelni, de erre akkor sem került sor, s a terv hamar feledésbe merült. 13 Hogy Székesfehérvár ismét érdekes legyen, hogy történeti szerepére ismét odafigyeljen az ország, olyan katasztrófának kellett bekövetkeznie, amilyen az első világháborút követő összeomlás és a trianoni békeszerződés volt. A területének kétharmadát elveszített ország, hogy a talpraálláshoz erőt merítsen, ismét a múlthoz, a történelemhez fordult, ott keresve támaszt, az újrakezdéshez szükséges alapokat. — Mindez persze igazán megérdemel egy önálló tanulmányt, s most még belekezdeni sem kívánok a kérdés valódi elemzésébe. Maradjunk a ténynél: Székesfehérvár, a város vezetői jó érzékkel figyeltek föl a lehetőségre. ,,Szent István városa", Árpád-házi királyaink, az Anjouk és Mátyás király koronázó városa ismét vállalkozhatott a kultuszhely-szerep betöltésére ! Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából országszerte megszaporodtak a király emlékét idéző műalkotások. Székesfehérvárott 1938-ban nem is egy ilyen került felavatásra. A teljesség igénye nélkül, inkább csak az általános igyekezet jelzésére említeném a városházán Pekáry István nagy történeti gobelinjét, amelynek az első jelenete éppen a fehérvári bazilika alapítását idézi; ugyancsak Pekáry készített a városnak Szent István lovas alakjával egy kis faliszőnyeget; ugyanott a
