Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Gerics József: Nagy Konstantin adománylevelének helye és szerepe Magyarország és Bulgária korai történetében

Mindkét Epirusban, Dardaniában, Dáciában, Thesszáliában és az Illyricumban lévő többi tartományban mindig világosan érvényesült az apostoli szék rendelkezése, amint azt a történelem, vagy akár a római pápáknak Damasustól kezdve eme tartományokszerte küldött levelei tanúsíthatják, s ezeket (a tartományokat) a görögök uralkodói a nekik segédkező konstantinápolyi főpapoknak egyedül a fentebbi okból, az apostoli széktől puszta erőszakkal elragadva vetették alá (has. . . sola vi . . . extortas ab apostolica sede subegerint). Mindezek visszaszerzése érdekében az apostoli szék azért nem kezdeményezett semmiféle eljárást, mert ezekbe hamarosan bevonult, amint szó volt róla, a bolgárok gyakran említett népe, s a hatalom jogán (iure potestatis) mindent megszerzett. Ám amint a keresztény vallás feléled, azon nyomban az egyházmegyékre vonatkozó jog is megújul a felettük illetékes főpásztori szék számára".

s Borisz bolgár uralkodónak a levelében említett nyilatkozatát akár úgy is lehetett volna értelmezni, hogy a pápaság javára e világi, és nem pusztán egyházi-vallási szempontú felajánlást tett. Ettől a magyarázattól azonban mind Anastasius, mind VIII. János pápa óvakodott, s mindkettő nyomatékosan csak az egyházi alá- és fölérendeltségről beszélt. Ezt az eljárást nem egyszerűen a korabeli politikai helyzet és a diplomáciai megfontolás indokolta, hanem a jogi szempont is. Kiemelték ui., hogy a bolgár hódítás előtt a vitás terület a bizánci állam része volt, a Constitutum Constantin! pedig kifejezetten a római birodalom nyugati részét ajánlotta fel Péter apostolnak és utódainak, de nem a Keletet. A bolgárok ügyében a pápaság eljárása teljesen összhangban volt Konstantin adománylevelével: a bolgár területre nézve, mint amely e világi szempontból a Kelethez tartozott, János pápa és Anastasius eleve elhárította a pápaság nem-lelki fennhatósági igényeinek netáni felvetését. A pápaságnak elemi érdeke volt Bulgáriára nézve az egyházi és világi fennhatóság nyomatékos megkülönböztetése. E megkülönböztetés nélkül, a spirituális fennhatóságnak az államihoz igazítása mellett a pápának el kellett volna ismernie, hogy Bulgária a konstantinápolyi patriarchának van alávetve, mert a terület a bolgár hódítás előtt a bizánci állam része volt. A patriarcha éppen ezen a címen követelte a maga bolgárok feletti joghatóságának elismerését. A pápa lelki joghatósági igényeinek ezért előfeltétele volt az egyházi aláés fölérendeltségnek a politikaitól való gondos elválasztása. Itt van tehát a nagy különbség a konstantini adománylevél tekintetében a bolgár föld és Pannónia közt: Bulgáriával ellentétben Pannónia, illetve Magyarország a birodalom hajdani nyugati tartománya volt! Nézetem szerint a földrajzi elhelyezkedésben megnyilvánuló különbség miatt és az ebből származható jogi különbség alapján nem tanácsos VIII. János pápa nyilatkozatára támaszkodni annak vizsgálatánál, milyen jogi természetű lehetett az a felajánlás, amelyet VII. Gergely szerint István király tett Magyarországra nézve. János pápa és Anastasius világosan elhárította a pápaság és a bolgár uralkodó kapcsolatának nem egyházi szempontú értelmezését. Mégis van olyan fontos adat, figyelmemet Ladányi Erzsébet irányította rá, amelyből kitűnik, milyen élénken figyelte a bolgár uralkodó és a pápa-