Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Kovács Péter: Székesfehérvár és Szent István király

szakmailag, mind a stílus, a külső megjelenés tekintetében a legjobb kezekbe került. A téren állva a mai néző sem tagadhatja, hogy 1938-ban valóbar! és a szó legjobb értelmében „professzionális" emlékmű született (1938ban) Székesfehérvárott. Szilárd statikájú, határozott kompozíciójú, igazán monumentális forma. Magabiztosan tölti ki a megyeháza és a szemközti klasszicista házsor előtt kialakult teret. Összehasonlítva a vele egykorú huszárszoborral, Pátzay Pál alkotásával a városi tanács épületének sarkán, feltűnő annak finom dekorativitásával szemben itt a formaadás dübörgő, szinte erőszakos határozottsága. Sidló nem tagadhatja meg, de nem is akarta megtagadni alapvetően német iskolázottságát. Ez a tanultsága is hozzájárult ahhoz, hogy Szent Istvánról olyan képet rajzoljon, amilyent a kor igényelt tőle. ,.Szent István — mondta Sidló Ferenc a fehérvári újságírónak — a tiszta ázsiai faji típus megjelenítője A jövőt látó, a jövőt építő géninek a hajthatatlan akaratát, a céljai megvalósításában a lelki és szellemi elsőbbségnek a szuggesztív sugárzását (akarom kifejezni) . , . Apja, anyja tiszta vér, még nem történt beházasodás. Az ázsiai típus tehát még zavartalan . . ."

:s Ez a Szent István-kép a két háború közti Magyarország Szent Istvánképe volt, s a szoborral ezt fogadta be Székesfehérvár — jelképesen ismét helyet adva falai között az újrakezdésnek. És ez az a Szent István-kép, amivel az új Magyarország az 1945-Öt követő évtizedekben nem tudott mit kezdeni. Óvatos próbálkozások, többszőri nekifutások után a hetvenes évekre megteremtette a „reálpolitikus" István király alakját, de ezt is kicsit bizonytalanul, elmosódottan, hangsúlyozva az előkészítésben apja szerepét. Nagyon jellemző, hogy 1969ben, István születésének feltételezett millenniumán, nem Székesfehérvárott, vagy Esztergomban, de nem is Budapesten, hanem Pécsváradon állítottak új szobrot a tiszteletére. A székesfehérvári ünnepi emlékkiállításra pedig ennek patinázott gipszöntvénye került! A palástos, koronás buszt alkotója Borsos Miklós volt, a hatvanas évek hazai művészetének egyik kiemelkedő szobrászegyénisége. A műbe azonban ő sem tudott más tartalmat, több gondolatot sűríteni, mint az óvatosan fontolgató kor: a tevékeny, határozott államférfi a hittérítő, az életszentségre törő középkori hős helyett a népmesék fáradt, bölcs nagyapóját fogalmazta meg. Azóta ismét elmúlt két évtized. Kíváncsian várjuk, megszületik-e a kor új, tartalmas Szent István-képe? JEGYZETEK 1 Kovács Éva: Iconismus casulae Sancti Stephani regis. In.: Szent István és kora. (Szerk.: GJatz Ferenc és Kardos József). Budapest 1988. 133—144. 2 Kádár Zoltán: Szent István koporsójának triumfális jelképeiről. (Regnum, 1942/43. 446.).