Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Sulyok János: Szent Isvtán-kultusz a székesfehérvári egyházmegyében

szentmise volt, amely után a Szent Jobbot és a fejereklyét festői körmenetben a Romkertbe vitték, s ott Szent István szarkofágjára helyezték, s miután a tömegek elvonultak előttük, aznapra nyilvános tiszteletre a székesegyházban helyezték ki. 1938. augusztus 18-án a városunkban összeülő országgyűlés Szent István emlékét törvénybe iktatta és augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánította.

21 Még több mint egy évtizeden át élt Szent István ünneplésének előbb ismertetett formája Fehérvárott. A körmenetben résztvevők száma a háborús években sem csökkent. 1941-ben pl. — egyesek becslése szerint — mintegy 15 ezer ember vett részt a Szent István-napi körmeneten, ebből 4000 vidéki.2 A növekvő háborús megpróbáltatások következtében azonban az ünnep korábban örvendező, diadalmas hangulata inkább könyörgő, bűnbánati színt ölt. A felszabadulás után egy ideig még a szokásos, hosszú útvonalon vonult végig a körmenet, a város romos utcáin, a hatóságok, hivatalok vezetőinek részvételével. 1951-től kezdve azonban a rendőrség nem engedélyezi az utcai felvonulást, s ettől fogva csak a székesegyház falai közt rendezik meg a Szent Istvánnapi körmenetet.

23 1971-ben, Szent István születésének és a magyar kereszténységnek ezredéves jubileumát ünnepli az ország. Egyházmegyénk a Szent Jobb és a fejereklye jelenlétében — országos érdeklődés közepette — augusztus 15-én ülte meg ezt a jeles kettős évfordulót. A jubileumi évvel kapcsolatban az egyházmegye nagy búcsújáró helyein, Bodajkon és Máriaremetén jelentős tömegek a fejereklye színe előtt rótták le kegyeletüket a szent király iránt. Ebben az esztendőben augusztus 20-a is feltűnően sok vidéki zarándokot vonzott a fehérvári bazilikába. Az 1985. évi Szent István-nap azért emlékezetes, mert több évtized után ekkor léphetett ki újból először a Szent István ereklyéjét körülhordozó körmenet a templom falai közül a templomtérre.

24 István király alakjával szemben a háború után jelentkező deheroizáló irányzat, művének elfogult, történelmietlen szemlélete — hála történettudományunk tárgyilagos felvilágosító tevékenységének — ma már a múlté. István király a nagy történelmi változások ellenére is a magyar szívekben maradt annak, ami: nemzeti történelmünk legnagyobb alakjának és — a hívők számára — eszményt mutató szentnek. JEGYZETEK 1 Rahner, Kari—Vorgrimler, Herbert: Teológiai kdsszótár. Bp. 1980. 643. 1. 2 A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára. Székesfehérvár, 1977. 240—246. 1. 3 Kuthy István: Szent István király tiszteletét őrző egyházi műemlékek Székesfehérvárott. In: Székesfehérvári Szemle 1938. 58—60. 1. 4 Acta Ecclesiae Albaregalensis anno 1777. et 1778. Székesfehérvári Püsp. Lt. N° 5801/1. 65. 1. 5 Kuthy István: i. m. 58—60. 1. 6 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1—2. Bp. 1977. II. 196. 1. Kuthy István: i. m. 60—61. 1. — Karsai Géza: Szent István király tisztelete. In: Emlékkönyv Szent István király halálának 900. évfordulójára 1—3. Bp. 1938. III. 236—239. 1. 7 Kuthy István: i. m. 65—67. 1. 8 Török József: Szent István tisztelete. Bp. 1988. 42. 1.