Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)
Bertényi Iván: Szent István alakja a heraldikában
pecsétjén. A XVII. század vége felé aztán különböző új pecsétek tűntek fel. Tán egy kopott pecsétnyomó ábráját félreértve, s a király kétfelé fésült szakállát lábaknak, a hosszúkás arcot deréknak nézve, szétvetett lábú szerecsent, majd — nem tudván mire vélni a szerecsent — a szerecsenböl István királyt csináltak úgy, hogy a félhold és a csillag helyett jogart és országalmát adtak a király kezébe. Ezt követően hajdú lett a város címerképe, kezében búzakalászokkal, ill. szőlőfürttel. Az 1700-as évek elején a hajdús címerpaizs fölé ötágú, nyílt koronát helyeztek, s ez maradt a város címere a XX. század elejéig. 11 Az 1909-ben kelt új királyi címeradomány nyomán a hajdú az ágaskodó oroszlán és griff pajzstartók által emelt, pántos sisakkal, sisaktakarókkal és koronával megrajzolt pajzs sisakdíszébe került, magát a címerpajzsot pedig Szent Istvánnak jobbjában jogart, baljában országalmát, dicsfénnyel övezett fején szent koronát viselő alakja foglalta el. 1 ' 2 ' Miskolc két évtizeddel ezelőtt felvett, s jelenleg is használatos címere fekete, hullámos sávban három kék hullámos pólyával vágott pajzsának alsó, történelmi hagyományokat őrző mezejében a Zsigmond vagy István királyt megörökítő, kétfelé fésült szakállas királyfejhez tért viszsza, miközben a félhold helyett szőlőfürtöt helyezett a királyfej bal oldalára, a hajdú alakját pedig martinásszal helyettesítette. 13 De nem csupán arra van példa kommunális heraldikánkban, hogy egy város címerének királyalakjában hol Szent Istvánt, hol Zsigmond királyt látták. Első királyunk alakja Nagy Lajos királyéval is „cserélődött." Újbánya (ma Nova Bána, Szlovákiában) városa a XIV. században kezdett el pecsétet használni. Ennek mezejében Szűz Máriát ábrázolta karján a kis Jézussal. E régi pecsét szfragisztikai szempontból is tanulságos, mert a városainknál viszonylag ritkább hatszögletű formát mutatja. Témánkat tekintve az az érdekes, hogy Mária előtt koronáját felajánló, térdelő király alak figyelhető meg. Ezen uralkodóban eredetileg bizonyára Nagy Lajos személvét kell látnunk, hiszen a f SIGILLUM CIVITATIS N(OV)E MONTANIAE REGIS köriratnak 1 '' mintegy a folytatásaként a mezőben a király háta mögött lebegő szalagon — a köriratot kiegészítve — LUDOWIC olvasható. 15 Ezt — a körirat értelméhez kötve — genitivusnak, s így LUDOWICI-nek értelmezhetjük: de ha függetlenül a körirattól nominativusnak, s így LUDOWICUS-nak vesszük is, az eredmény mindenképpen ugyanaz: a várostulajdonos király, vagy egyszerűen Lajos király koronát ajánl fel a gyermekét tartó Szűz Máriának. Azt igen merész lenne feltételezni, hogy a szalagon olvasható LUDOWIC ellenére mégsem Nagy Lajos lenne a térdelő királyalak. Ugyanakkor a pecsétábrázolás így is a leggyakoribb, Szent Istvánhoz kapcsolt jelenetre emlékeztet, s aligha lehet véletlen, hogy a XVIII. században, miután a pecsét tipáriuma elkopott, már egyértelműen Szent Istvánt vélték felfedezni a koronát felajánló, térdelő alakban."' Minthogy pedig az egyházát és országát az ég királynőjének felajánló Szent István király személye a Hartvik-legenda révén 1 ' már a XII. századtól általánosan ismert volt Magyarországon, aligha kell a szentkorona-tan, vagy a Regnum Marianum-eszme tárgykörébe részletesebben belebocsátkoznunk ahhoz, hogy feltételezhessük: már a koronáját felajánló Nagy Lajos is mint a Szent István utódaként uralkodó magyar király kerülhetett Nagybánya pecsétjére, s nem is volt szükség nagyobb logikai csú3 Szt. István-emlékülés 33