Szent István- emlékülés Székesfehérvárott - Fejér Megyei Levéltár közleményei 7. (Székesfehérvár, 1989)

Németh László: Az egyházszervező Szent István

fiatal vágyik az igazság és valamiféle értékrendszer után, egyre fogékonyabb lesz az iránt, ami új. Adalbert, mint népének főpásztora, mint Prága püspöke csődöt mondott. Annál erősebben hatott és tartósabb benyomást tett barátaira és munkatársaira. III. Ottó, a fiatal császár 16 éves korában találkozott vele, és rajongó tisztelettel ragaszkodott hozzá, éjszakába nyúló beszélgetésben cserélték ki gondolataikat. Ugyanígy lehetett István királyunk is Adalbert püspökkel, aki nem akart mást, csupán megmutatni az embereknek az utat az igazság és a jóság felé.

4

' Szent Adalbert baráti körének tagjai lettek Szent István legközvetlenebb munkatársai és tanácsadói, mint Radia és Aserik. Ilyen lelki közösségben nem válhatott az egyházzal szimbiózisban élő állam-rendszerben, a Civitas Dei-ben az egyház az állam prédájává. Mind legendáiban, mind Imre fiának készített intelmeiben a mélységes hit és az egyházias szellem mutatkozik meg. „Intelmeinkben a hitnek adjuk az első helyet... A katolikus és apostoli hit megőrzésében minden alattvalónak légy példaképe . . . Második helyet az egyház tartja ... A királyoknak a székét a főpapok rendje ékesíti, ezért a királyi méltóságban a főpapok tartják a harmadik helyet. Kedves Fiam, legyenek ők a te mestereid."''

0 Szent István a főpapok személyének a kiválasztásánál komoly megfontolással és lelkiismeretességgel jár el. Valóban mint „vicarius Christ" — Krisztus helytartója — járta az országot és vizsgálta felül az egyházi intézményeket. A Legenda Maior szerint „a szerzetes testvéreknek az életét és társaságát egyszer megbízottjaival, máskor önmaga személyesen vizsgálta felül, szorgalmatosan figyelte, a resteket dorgálta, a buzgókat szeretetébe fogadta . . ." A püspököknek az oltár szolgáit gondviselésükbe ajánlotta, az apostol szerint mindeneknek mindent megcselekedett, hogy valamennyiüket megnyerje Krisztusnak, A Gellért-legenda leírása szerint Gellértet bakonyi remeteségében keresi fel és ezekkel a szavakkal fordul hozzá: „Talán alkalmatlan időben háborgatlak téged. Isten embere . .. Most vedd föl a püspökséget, amely gondolatom szerint téged illet/

11 A Legenda Maior szerint az egyházi szervezet felállítását is főpapjaival tárgyalta meg, de az egyház egyéb problémáit is. „Némelykor közösen mindnyájukkal, más alkalmakkor külön-külön egyenként tanácskozott velük ..." Szent Istvánnak ez az egyházias magatartása annál nagyobb tiszteletet érdemel, mert kora egyházának legnagyobb sebeként egyes uralkodók méltatlan udvaroncokat, durva lelkű katonákat, hivatás nélküli rokonokat ültettek főpapi székekbe az egyház törvényeinek a semmibevételével. Különösen jellemző esetet ír le Szent Imre legendája Mórnak, a második pécsi püspöknek a kiválasztása kapcsán. A legenda szerint a gyermek Imre herceg hívta fel a Szent Király figyelmét a tiszta életű szerzetesre, amikor mindvégig megőrzött tisztaságáért a pannonhalmi kolostor bejáratánál hétszeres csókkal köszöntötte. Hogy a király önmaga is meggyőződjék Mór testvér lelkiségéről, kitalált hibákat vetett szemére a szerzetesi közösség jelenlétében. Mikor Mór a szemrehányásokat alázattal tűrte, a Szent Király látva Mór alázatosságát, dicséretekkel halmozta el és a pécsi püspöki székbe emelte.