A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Schweitzer József: Magyar zsidók a kezdeti időktől 1867-ig

reformkor haladó gondolkodású politikusai vetették fel a zsidók ügyének rendezését, a polgári jogok kiterjesztését. Az 1839-40. évi országgyűlés elé az emancipáció javaslatát a liberális követek támogatásával Eötvös József vetette fel, állampolgári jogegyenlőségeik és vallásuk befogadtatását javasolta a zsidók számára. Mint tudjuk, 1840-ben a tc. biztosította számukra a szabad költözködés jogát, az országban való szabad kereskedést, a gyáripar, a mesterségek és a tudományok művelését. Letelepedésüket azonban a bányavárosokban nem engedték meg. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc idején a kormányzat a zsidó emancipációt halogatta, mert a bonyolult nemzetiségi problémákat ezzel nem akarta tetézni. A zsidók döntő többsége a legnagyobb odaadással állt a magyar szabadságharc ügye mellé, részt vett a honvédő seregek harcaiban, anyagi eszközeivel is támogatta a magyar szabadságharc ügyét. A szabadságharc után az önkényuralom politikájához tartozott, hogy a rebellisnek bizonyult magyar zsidók gyermekeit a jövőben következetesen a Habsburg-házhoz hű szellemben neveljék. A zsidók zilált iskolaügyeit rendezték, és súlyt fektettek arra, hogy az oktatás nyelve német, tartalma pedig monarchikus legyen. A Bach-kormányzat 1852 őszén felszámolta a pesti reformgyülekezetet, mert azt - okkal - a politikai liberalizmus gyülekezőhelyének tekintik. Számos egyéb gazdasági tekintetben megszorító intézkedést hoznak, így 1853-ban megfosztják őket az ingatlanszerzés lehetőségétől. A Bach-rendszer bukása után a megszorításokat megszüntették, és az októberi diploma megjelenése a zsidóság körében is jelentós hatású lett. A szabadságharc éveiben alakult magyarító egylet újjáalakult, a Himnusz és a magyar szó ismét létjogosultságot kapott a zsinagógákban.