A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Kállay István: Zsidók Székesfehérvárott 1715-1848

A kapitányi- hivatal - amely a rakhelyeket kijelölte - erre is ügyelt. Nem adott viszont a tanács 1826-ban két nikolsburgi zsidónak (évi 200 Ft-ot kínáltak érte) kiváltságot a szőlőhegyi borkő vásárlására, "mivel a birtokosoknak szabadságában áll a borkövet annak eladni, akinek akarják". Ugyancsak nem engedélyezték, hogy a lovasberényi zsidóság a városban kivilágítást, illuminatiot készíthessen, földesuruk, gróf Cziráky Antal főispáni beiktatásakor. "Nem szokás - írta a tanács -, hogy a vidékiek külön illuminatiot tartsanak. A városi polgárok buzgóságuk jeléül, amúgyis kivilágítják a várost." Az 1828. évi, zsidókról szóló helytartótanácsi rendeletet a tanács teljes szöveggel bemásolta a jegyzőkönyvbe. Ez a betelepülést valamennyire megkönnyítette. 1836-ban Adler Izrael, Baumgartner Izrael, Brachfeld Sámuel, Blum Márton és Simon, Herczog Móric, Buksbaum Majér, Steiner Farkas lovasberényi zsidók és fiaik kértek lakhatási engedélyt. A tanács mérlegelte, hogy "felsőbb engedéllyel eddig is volt lerakatuk a városban, de semmiféle terhet sem viseltek utána. Most legalább adóznának is. Az itteni lankadt kereskedés virágzását tőlük lehet remélni". A magistratus, többségi szavazattal megadta nekik a lakhatási engedélyt. A tanács 1837-ben hozott határozatot a zsidók letelepedéséről. E szerint olyanokat engedtek be a városba, aki erkölcsi bizonyítványt hoz, 6.000 Ft saját vagyona van, a városi pénztárba 400 Ft váltságot fizet, évente viseli a zselléri és a kereskedői adót. Ezért lakhat bárhol a városban, bérelhet minden jószágot és királyi haszonvételt, mindennel kereskedhet (de csak nagyban). Nem szerezhet ingatlan javakat (sem zálogba nem vehet), nem űzhet polgári vagy céhbeli jogokkal összekötött mesterséget, vagy aprókereskedést. A határozat feletti szavazáskor vita támadt. Say István bíró szerint az ügyben a választott község is illetékes, mert a kiváltságot érintő ügyről van szó. A tanács végül is úgy döntött, hogy a saját joga a kérdés szabályozása.