A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)
Kállay István: Zsidók Székesfehérvárott 1715-1848
halt Frank fogadós segéd je, igazol ta, hogy már 10 éve ő látja el a fogadóban a zsidókat étellel-itállal,és ő fizette ipa, Frank helyett a bérleti díjat is. Rosty ennek ellenére vonakodott neki adni a bérletet, hanem Vaivrer Gáspárt akarta behozni a városba. A tanács ezt azzal tiltotta meg, hogy az 1790-ben még nem lakott a városban, így az 1790:38. tc. szerint nem városi illetékességű. 1847-ben már két zsidó vendéglő működött a városban. Ekkor kérte Kotyelik Mihály, hogy Ferenchez címzett vendégfogadóját zsidónak adhassa bérbe. A város válasza: "A vendéglőhöz bormérés járul, ez pedig polgári jog, amivel a zsidók nincsenek felruházva. A két zsidó vendéglő ellátja a helybelieket és a keresztül utazókat." 1801-ben még mindig a kiváltságlevélre hivatkozva tagadták meg Zophir Gottlieb Izrael letelepedését. 1807-ben a tanács maga elé citálta,és nyolc napon belüli távozásra szólította fel azt a zsidót, akit a tilalom ellenére özvegy Rauch Ádámné a Nagy téren lévő házába befogadott. "A zsidóknak fenntartott fogadóba átmehet" - mondta a városi főügyész. 1810-ben a vármegyei közgyűlésen olyan határozat született, hogy a városba betelepülni akaró zsidók kérését, a helytartótanácshoz kell felterjeszteni. A város ez ellen tiltakozott, és megbízta bécsi udvari ágensét, hogy a kiváltságlevélre hivatkozva járjon el (erre a célra 50 Ft-ot utaltak ki neki). A város állított ki szabadságlevelet azoknak a zsidóknak, akiket a püspök megkeresztelt. 1814-ben - hasonlóan a protestánsokról készült jelentésekhez - a tanács katonaállítási célból azt jelentette, hogy a városban csak egy zsidó van. 1819-ben a lovasberényi kereskedők kérték, hogy raktárakat (rakhelyeket) létesíthessenek, áruk és termények tartására. A tanács az engedélyt megadta ugyan, de hangoztatta, hogy ez az 1790.38. tc. szerinti letelepedést nem jelenti.
