A zsidók Fejér megyében - Fejér Megyei Levéltár közleményei 4. (Székesfehérvár, 1989)

Schweitzer József: Magyar zsidók a kezdeti időktől 1867-ig

A mohamedán törökök a zsidókat közelebb érezték magukhoz, mint a keresztényeket. A kereskedő zsidókkal jobban megtalálták a közös nyelvet, mind a földmívelő keresztényekkel. A hódoltsági területeken kedvezőbben alakult a zsidók sorsa. Magából Törökországból, de a Balkán zsidó központjaiból, Konstantinápolyból, Szalonikiból, Szarajevóból és Belgrádból is érkeztek zsidók, s az eddigi askenázi, azaz német-zsidó közösség mellett kialakult a Dél-Európa-i szefárdi gyülekezet is. Buda a XVII. században kelet és nyugat találkozási pontja volt a zsidók életében. Ez a város vallási és kulturális tekintetben is jelentős centrum. A királyi Magyarország azonban csekélyebb megértést tanúsított e nép irányában. A királyi városok kiűzték a zsidó lakosokat, de több Nyugatmagyarországi birtokon a zsidók otthonra találtak (pl. Eszterházyak uradalmaiban). Kialakult a híres hét község, a Sevá-Kehiloj;, mely egyike lett a későbbi zsidó élet centrumainak. A királyi terület, de a hódoltsági országrész zsidósága is élénken vett részt a hazai és a nemzetközi kereskedelemben. A hódoltsági területekről a Balkán felé; a királyi Magyarországról pedig nyugati irányba orientálódtak, s eljutottak a lipcsei vásárokig. Jelen vannak a belső vámállomásokon, s neveik megtalálhatók a török adólistákon és hivatalos okmányokon. Erdély zsidósága a XVI. században válik jelentőssé. Az erdélyi zsidók főleg Balkánról érkező telepesek voltak. Felvirágzásuk Bethlen Gábornak köszönhető, aki 1623-ban kiadott kiváltságlevelében biztosította a zsidók személyi javainak védelmét, vallásuk szabad gyakorlását, utazási és kereskedelmi tevékenységüket Törökország irányában. Bethlen szívesen látta Erdélyben a Törökországból érkező zsidókat, akik nemcsak mint kereskedők éltek itt, hanem mint orvosok és tolmácsok is,a fejedelmi udvarban.