Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)

Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig

A ridegmarhák tömeges tenyésztésével felhagytak, és a szarvasmarhákat istállőzták, szántóföldön termelt takarmánnyal etették. A legelő terület az 1840-es években erősen megcsappant. A puszta története a tőkés társadalmi fejlődés 100 esztendeje alatt összefonódott Sárosd múltjával. Amint az eddig elmondottakból láttuk, Sárosd a Fejér megyei mezővárosok sorába elég korán lépett. A megyének ezen a táján - Adonyon kívül - a 18. század közepén nincs más mezővárosa, így Sárosd gazdasági alcentrum szerepe elég korán kialakult. Az Eszterházy uradalom itt rendezte be a birtokközpontot, amely a helység igazgatási szerepét növelte, és ehhez járult a már említett vásártartási jog gyakorlása, s így a Duna-Sárvíz közötti résznek kereskedelmi központjává alakult. A Sárosd környéki birtokok elég tekintélyes mennyiségű gabonát termeltek, és a nagy kiterjedésű legelőkön számtalan állatot legeltettek. Vásárain a többi között a Zichy, az Eszterházy, a sárkeresztúri prépostsági, (majd püspöki), az előszállási uradalmi, a Batthyány birtokokon előállított termékek jelentek meg, itt voltak a bogárdi, a keresztúri, a tinódi, szolgaegyházi, a rácalmási, a cecei, a vajtai, az alsószentiváni közbirtokosok, parasztok, mesteremberek is termékeikkel, portékáikkal. Sárosd mezővárosi státusa 1848 után még 23 évig fennállott, és csak a községi törvény hatálybalépésével enyészett el. Bízvást állíthatjuk, hogy Sárosd 110 esztendei mezővárosi funkcionálása a település múltjának egyik legszebb fejezete.