Előadások Sárosd múltjából - Fejér Megyei Levéltár közleményei 3. (Székesfehérvár, 1988)
Farkas Gábor: Sárosd mezőváros kialakulása, fejlődése 1848-ig
1801-ben Csikós Józsefet és nejét, Hertelendi Annát sárosdi parasztlegények egy összeszólalkozás alkalmával megverték. Csikós az ügyet a megyei törvényszék elé akarta vinni, de ott azzal utasították el, hogy az ügyet először a szolgabírói szék tárgyalja. A szolgabíró a sárosdi parasztok közül Tóbiás Györgyöt, Tóth Pétert, Kis Györgyöt, Rapai Józsefet, Gergely Györgyöt pénz-, majd botbüntetésre ítélte. A sértettek 25-25 forint fájdalomdíjat kaptak, a jobbágyokat pedig deresre húzták,és a falu szeme láttára egyenként 32-32 botütést kaptak. A szolgabíró az ügy elintézéséről a vármegyének beszámolt. 1803-ban a szentágotai bérlők a Garda -völgyön átvezető utat lezárták. Ez az út vezetett Szentmiklósra. A bérlők ugyan az új utat kijelölték, de ez nagy kerülőt jelentett a közlekedőknek. Az ügy a vármegyei nemesi közgyűlés elé került, ahol megállapították, hogy az utat azért zárták le, mert a Garda-völgyben az útviszonyok különösen rosszak, az utak fenntartása sok munkába került. Kiküldték viszont a Garda-völgybe a vármegyei mérnököt, hogy a korábbi helyett megfelelő útvonalat jelöljön ki. "Ez az útvonal lehetőleg a völgy keleti részén húzódjék, mivel itt a birtok- és a terepviszonyok is megengedik az útvonal kiépítését" - hangzott a megyei utasítás. Az új út 1803. november végére készült el, és 5 öl szélességű volt. Az uraság a földesúri ház körüli területen erdősített. Elsőízben 1812-ben a terület keleti részét ültették be. Az ültetés sikerrel járt, és a sivatagos jellegű, homokbuckás terület gazdag erdőséggé változott. Ezen a részen mintegy 100 holdon fácánkertet rendeztek be, az erdőrészt Józseferdőnek nevezték. Az erdő közepén nyolc út találkozott: s az utak középpontjában a Diana szobrot helyezték el. A szobron a következő felírás volt olvasható:
