Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Jungbert Béla: Iváncsa és környéke az őskorban a régészeti emlékek tükrében

A korszak társadalmi-politikai viszonyaiba is betekintést nyújt az a tény, hogy sok földvár épül, ezek egész rendszert alkotnak. Nem térhetünk itt ki bővebben a vatyai kultúra életére, a halomsíros kultúra támadásaira, a kényszerű erődítésekre, tény viszont, hogy a késői bronzkorban megtörik a terület lakottságának folytonossága. A késői bronzkor viharos idejéből, az ún. urnamezős kultúra hagyatékából meg kell említenünk az iváncsai előkerülésű és Szalay Ferenc gyűjtéséből az IHGY-be került szép bronz sarlót. Adonyban a 6. sz.út mellett, Iváncsára is áthúzódva egy bronzkori temetőt azonosítottak. Itt Mozsolics Amália régész végzett feltárásokat 1948-1950 között. Az Adony-Vöröskereszt nevű lelőhelyen is találtak bronzkori sírokat. Az Adonyi Plébániakertben az új plébániaépület építésekor bolygattak meg egy középső bronzkori, szintén a vatyai kultúrába tartozó urnatemetőt. Néhány sír korábbi, korai bronzkori az ún. nagyrévi kultúrába tartozik. A temetőt Nagy Árpád, B. Horváth Jolán, An-toni Judit régészek tárták fel és Dr. Jungbert Béla dolgozta fel a közelmúltban. Ugyancsak bronzkori temető ismert az iváncsai Fő utcából, kb. a 121-125. sz. házak térségéből, továbbá a Táncsics utcából. A leletek a Csiba völgy felé húzódnak. Említésre méltó Tompa Ferenc nagy magyar régész 1935-ben, Iváncsán, Császár Gyula Fő utca 127. sz. házának udvarán végzett feltárása. Itt került elő a híres lábas edény (emberi láb formájú kerámia). 1949-ben a református templommal szemben is voltak kisebb feltárások. Hampel József a magyar ősrégészet egyik nagy alapítója közölte a híres ercsi kincset, amely 1870-ben került elő egy edényben a Duna partjának leszakadásakor. Bronzból készült, középső bronzkori, lemezékszerekről, csüngőkről, övgarnítúra díszítmenyekről stb. van szó, amelyek "Kuliffay Adolf Úr" ajándékaként kerültek közgyűjteménybe.