Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)
Előadások - Fürkész Gyula: Iváncsa topográfiájáról 1761-1814
Az 1814-es térkép szerint a Váli vízből leágazás van déli irányban. Ugyanakkor a Laposon is nagy vízöntéses területet ábrázol a térkép. Ez arra enged következtetni, hogy a Görbeér DK-i sarka összeköttetésben van a Váli vízzel, ami a terep ismeretében a Selyemsikító mélyedésnél folyik egybe, mert Ny-felén nem is lehetséges a folyása a domborzati viszonyok miatt. A Váli víznek és a meghosszabbításának meghatározó szerepe volt a lakosság életére. A Szent László vízzel bővült Váli víz az enyhe lejtés miatt nagy területet öntött el, és a lefolyástalan, gidres-gödrös dunai árterületen kiváló halászőhely alakult ki. E térkép az 1761. évi térképen jelölt Felső-Iváncsa helyén már Iváncsapuszta nevet tünteti fel. A 18. században nagy árvizek voltak errefelé, és elpusztultak a Duna melletti települések. Ezután a Hegyre települt lakosság, a mai A1- szeg területén épült ki Iváncsa. A 19. század elejére az Iváncsi sziget is közelebb került az adonyi szigethez, melyeknek aztán teljes összenövése is bekövetkezett. Alsó-Iváncsa már nyomaiban sem szerepel ezen a térképen. A birtokviták során tanúkat is kihallgattak. Ezek érdekes fényt vetnek Iváncsa településre: 1746. március 5-én a rácalmási "Torzó Péter, aki kb. 76 éves, állt hatósági emberek előtt, és a következőket vallotta nekik:
