Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Erdős Ferenc: Iváncsa és környéke a 18-19. században

évben a 968 kat.holdas területet pihentették és trágyázták. A rétek két osztályba tartoztak, az I. osztályú rétföldek 283 kat. holdat, a II. osztályúak 638 kat.holdat tettek ki. A rétek területe általában róna - fogalmazták meg a művelési ágak meghatározását végző bizottság tagjai - "itt-ott egy kis alig észrevehető emelkedettség, inkább vízállásos, víz eres, úgy hogy amint a Duna vize nő a legjobb szénatermő részek is vízzel és iszappal elöntetnek. Többnyire az egész rétség szikes, hol a fű igen korán kiég, és itt sarjút vagy soha, vagy igen ritkán lehet kaszálni. A széna minőségét illetően a Duna mellett igen jó széna teremj egyebütt apró és igen tüskés." A szőlők területe alig haladta meg a 3 holdat, az itt termett bor közönséges, azaz rossz minőségű. A fentebb említett bizottság megállapította: "Ezen határban a szőlőkről még mit sem lehet mondani", csupán néhány gazda kezdte meg az 1840-es évek közepén a szőlők telepítését, és azon szántókon telepítettek szőlőt, amelyeket a domborzati viszonyok miatt ekével megművelni nem lehetett. Rossz minőségű, gabonatermelésre nem alkalmas keleti fekvésű területeken megkezdett szőlőművelés csak kisebb területre terjedt ki, az 1870-es évek elején a szőlőterület nem haladta meg a 16 holdat. A Duna árterületében keletkezett szigetet erdőterületként írták össze. Nyár és fűzfa növekedett a víz által körülvett területen "Egyébiránt ezen sziget nemhogy nőne, hanem inkább fogy, mert minden tavaszon a jeges árvíz fástól együtt egy-egy darabot a Dunába sodor, s e szerint csak a Dunának lehet köszönni, hogy annyi ideig még fog állani mint már állt".