Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Erdős Ferenc: Iváncsa és környéke a 18-19. században

Négy év múlva, 1700. novemberében Szapáry Péter perbe hívta Sándor Istvánt, mondván, hogy az atyafiakra nézve sérelmesen szerezte meg a birtokot. A következő esztendőben Szűcs Péter, Szűcs Pál, adonyi lakosok, Gellért János és Gellért István tatai lakosok keresetet nyújtottak be Fejér megyénél az iváncsai birtok ügyében, mert megítélésük szerint a puszta birtoklása kizárólag őket illeti meg, ugyanis Sándor István régebben 2300 forintért elzálogosította birtokait Szűcs Péternek és Pálnak, valamint Gellért Jánosnak és Istvánnak, s a zálogjogosultak részére elővételi jogot biztosított. A mind kilátástalanabb anyagi helyzetben lévő Sáfndor család tagjai, István és Judit 2800 forintért eladták Baracska felét és Iváncsapusztát a Szűcs és Gellért családoknak. Ba~ racskapuszta másik felét zálogként Szapáry Péter használta, a vevők a zálogössze'get - 100 tallért - azonnal kifizették, így Baracska is a tulajdonukba ment át. A jogügyletet a győri káptalan előtt kötötték meg, a vevők leszármazottait a nádor, Pálffy Miklós és III. Károly is megerősítette birtokaikban. Pálffy Miklós nádor 1722. április 26-án, Bécsből keltezett levelében jóváhagyta és megerősítette a Sándor örökösök és a Szűcs-Gellért családok között létrejött adás vételt, amelyet a következőkben részletezett a nádori leírat. Néhai idős Sándor István a praediumokra (Iváncsa- és Baracskapusztákra) már korábban felvett 1200 forintot. Sándor István halála után gyermekei tovább folytatták a kölcsönök felvételét, további 1600 forintot vettek fel a Szűcs és Gellért családtól. A töröktől visszahódított területre kivetett fegyverváltság címén pedig 300 forintot vettek fel.