Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

Johann Dietz mester a következőket jegyezte fel erről a felperzselt földről: "A földeket a császáriak és szövetségeseik, meg a törökök, tatárok... és egyéb segédcsapatok dúlták föl. Harminc mérföldes körzetben nem lehet ép falvat, várost találni. A településeket kirabolták, lerombolták, felgyújtották. Az otthonukból elűzött családok hordákhoz csatlakoztak. A földeket nem művelték, így nem volt élelem. Erdei bogyókat, gyökereket ettek, a Budára hajtott és útközben elpusztult lovak, öszvérek, tevék húsát vágták le, azt ették nyersen, az utak mentén elcsigázott, rongyos, az éhhalál küszöbén álló emberek várakoztak, hogy a kimúlt állatokból szerezhessenek egy darabka táplálékot, amely az életet jelentette számukra". A szép Magyarországot a katonák elpusztították, így érthető, hogy a háború által sújtott vidékek népe, - közte Keletdunántúl elpusztított falvaiban élők is egyformán érzéketlenek voltak a török, és a felszabadítást hozó keresztény-szövetséges csapatok irányában. • * Mégis a felszabadítás tényével, (-amely éppen 300 esztendeje zajlott le ezen a tájon) megkezdődhetett egy új világ építése. 1686 és azt követő idők az újjászervezés esztendei voltak, amikor eltűnt erről a tájról a magyar lélek számára oly idegen Kelet, amelynek életmódját, vallását a magyarság átvenni 150 éven át nem tudta. 1686-1688 években a nyugati, keresztény civilizáció tért vissza a hódoltságba is, ahol a középkori gyökerekre építették fel az új világot.