Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

A török földesurak timárbirtokokat (hűbérbirtok) kaptak, melyek után adót: terménytizedet, pénzt kaptak. Hamzsa bégről jegyezték fel, hogy Érden külön majorságot műveltetett és a faluval szembeni szigeten "Hamzsa bég szeráj" elnevezéssel egy 1200 db gyümölcsfával beültetett kertgazdasága volt, sőt külön sörfőző műhelyt is működtetett. Egyébként a törökök Székesfehérváron is felállítottak egy sörfőzőt. A törökök majorságaiban különleges keleti növényeket is termesztettek; különösen gyümölcseik voltak szépek: több szilva fajta, körte, továbbá perzsiai barackfák, tömérdek virágfajta, dinnye származik tőlük. (Virág: törökszekfű, bazsarózsa, gabonanövény: kukorica). 1546-ban Iváncsáról azt jegyezte fel a török adóösszeíró, hogy pusztán áll, ahol ráják, azaz alávetett népek nincsenek. Iváncsát tehát a török a 16. század közepén nem telepítette újra. A pusztáról származó jövedelem tizedekből állt és összesen 109 akcsét tett ki. Az akcse török pénzegység volt, melynek értéke a török 150 éves magyarországi tartózkodása idején is többször változott s általában értéktelenedett. Az 1670-1680-as években 66 akcse tett ki egy forintot. (A királyi Magyarországon forgalomban lévő pénz.) Az 1546.évi török összeírásból megtudjuk, hogy a török Iváncsáról is tizedet szedett. A tized búzából 5, kétszeres gabonából (azaz búza és rozs keverékéből) 6 kile volt, a szénatized értéke pedig 29 akcsét ért. 1546-ban Iváncsa jövedelmét Nicola veled Jurin timár-birtokos kapta. Míg 1546ban van a pusztának haszonélvezője, addig 1559-ben, a következő összeírásnál azt olvashatjuk, hogy birtokosa nincsen. Most sem találtak a pusztán állandó lakosságot. Az adóösszeíró sürgette, hogy Iváncsát juttassák egy megérdemelt birtokosnak, mert a szultáni törvények is erre kötelezik az illetékeseket .