Előadások Iváncsa történetéből - Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. (Székesfehérvár, 1987)

Előadások - Farkas Gábor: Iváncsa a török hódoltság idején 1541-1686

A békefeltételek között a szultán Visegrád, Esztergom, Szé kesfehérvár , Tata váraknak török kézre adását szabta meg.,A török hódítás igénye Székesfehérvárra lényegében megpecsételte Keletdunántúl sorsát is. Székesfehérvár 1543-ban mégis csak kemény ostrom után került a török kezére, és ezzel itt 145 éves hódoltsági időszak következett be. Székesfehérvár elestével a lángok martaléka lett újabb 22 Fejér megyei falu, amelyek a megye északi területein feküdtek. Ekkor pusztult el Mór, Csurgó, Moha, Igar, (azóta is puszta) Bodajk, Csákberény, az alig újjáépült Seregélyes, Alcsút, Bicske, Csabdi, Acsa, továbbá Csákvár, Gyúró, Kuldó, Berki, Vál, Lovasberény, Pátka, Pákozd, Zámoly és Nyék (a mai puszta). Iváncsa a török közigazgatás idején a budai szandzsák területéhez tartozott, annak is a budai nahijéjában találjuk a 16. században. A budai szandzsák falva itt Keletdunántúlon az egykori.. Fejér megyéből még Érd, Ercsi, Vál, Előszállás, Nagykarácsonyszállás, Újmajor, illetve Újszállás. Az egykori Fejér megyében a korábban is lakott településeken a török kiépítette a védelmi rendszerét, így Székesfehérvár, továbbá Érd, Ercsi, Vál, Korkmaz, Adony, Pentele, Csákberény, Csíkvár, Szirtbogárd, Csókakő olyan erődök és palánkok, amelyekben török helyőrség tartózkodott. Székesfehérváron kívül a török helyőrség létszáma a palánkokban nem volt számottevő. Csíkvárban például 1608-ban 41 katona és 10 rác martalóc volt, Szirtbogárdban ugyanakkor 44, Ercsiben 1628-ban 87 fő állomásozott. A palánkokban lévő őrségek feladata lett a tranzit kereskedelem és a hadi utak biztosítása, továbbá a vidék népe védelmezése a magyar végvárak támadásai ellen.